Barbara: olvasóink és az önkormányzat támogatásával kezdhetett önálló életet

Jovány Barbara boldog is meg nem is.

Olvasóink minden bizonnyal emlékeznek arra a 27 éves, hatéves kora óta vak lányra, akit, mondhatni, a Dunaújvárosi Hírlap fedezett fel: évekkel ezelőtt Szigeti Sándor kollégánk írt róla emlékezetes riportot, A lány, aki a kezével lát címmel.

„Egy kis palota lett ez a kétszobás lakás!” - fogadott minket a vak Jovány Barbara. Aki szerint jó hazamenni egy ilyen „palotába”... Fotó: Ady Géza

A szerencsétlen sorsú, sok megpróbáltatásnak kitett lány olvasóink és az önkormányzat támogatásával kezdhetett önálló életet idén februárban. Elég sűrű élet ez...

Barbara jó és rossz hírekkel várt minket.

A szomorú módon magára maradt lány, édesanyját, nagyanyját is fájdalmasan korán elveszítette, aki féltestvéréhez is csak laza szálakkal kötődik, idén februárban költözött élete első, önálló lakásába. Ehhez olvasóink, volt tanára és a városi önkormányzat jelentős anyagi támogatása kellett.

Barbara hétévesen veszítette le látását egy daganat következtében. Azóta is számos súlyos és valamivel kevésbé súlyosabb betegség kínozza.

Életereje és életkedve viszont: példás!

Lapunk is többször felhívta olvasóink figyelmét arra, hogy Barbara, bár igazán lenne oka a csüggedésre, ezt a kifejezést még hírből sem ismeri!

Bár a szomorúság időnként megtalálja...

Mint most, egészen hétköznapi okból. Ugyanis: a barátai, támogatói által menedzselt, igazán szép lakótelepi fürdőszobában csepeg a csap. Javítható - de lehangoló is egyben...

Barbara a februári beköltözés óta igazán otthonosan berendezkedett. Vakságára csak a mindenhol falhoz tolt bútorok árulkodnak - s olyan, inkább érzelmi dolgokkal magyarázható dolgok cáfolják, mint az előszobában falra akasztott tükör, a folyton működő televízió.

Az előszobát viszont Happy, a hétéves labrador vakvezető kutya uralja, aki mellett elég nehéz észrevétlenül besurranni, tekintve, hogy az ajtó is nyithatatlan nélküle.

Barbara, meglepetésünkre, kevés új barátra tett szert új lakóhelyén. Ennek több magyarázata is van. Egyrészt az, hogy ő ebben a lépcsőházban nem új beköltöző, hiszen nagyanyjával sokat élt itt, rengetegszer megfordult a környéken. Másrészt: esze ágában sincs lemondani a régi barátokról, akik a Dózsa II. városrészben segítették az életét. Haza megy oda máig, kétségtelen.

Azért új barátokban sem szűkölködik Barbara!

Az idei nyár rendkívül izgalmasan telt számára. Sok olyan táborban megfordult, amit vakok és látók közös programjaival szerveztek. Sokat kerámiázott (ez a kedvenc foglalatossága), Móron például bort is kóstolt, tandem kerékpározott, jókat evett, egy táborban pedig megismerkedett a vak Balázzsal és kedvesével, a látó Norinával - aki élete eddigi legjobb barátnője lett!

A fiatal pár úgy tervezi, hogy autisták gondozásával, nevelésével foglalkozik majd, mihelyt elvégzik az ehhez szükséges iskolákat - Barbara pedig szíve teljes lelkesedésével velük tartana!

Annál is inkább, mert Norina hozzásegítette a mi támogatottunkat élete egyik nagyon régi álmának beteljesüléséhez. Amikor Barbara édesanyja még élt, tehát nagyon régen, Halász Judit dalokkal tartották magukban a lelket. Most nyáron ott volt a művésznő egyik koncertjén - és Barbara megismerkedett vele!