Hírek

2016.02.08. 19:24

Barbara szeretné megköszönni segítőinek a nagyon sok, önzetlen, szeretetteljes segítséget!

Dunaújváros - Egy nagyon romantikus, ugyanakkor rendkívül realisztikus fejezet ért véget lapunk támogató akcióiból.

Pekarek János

Barbara beköltözött.

A huszonhat vak lány, aki első osztályos korában veszítette el látását egy agydaganat miatt, és még azután is számos, nagyon súlyos betegségen esett át, ám egyetlen pillanatra sem veszítette el életkedvét, és mind a mai napig egészen elképesztő módon örül annak, hogy kimehet az utcára, emberekkel beszélhet, kutyájával játszhat: élhet - nos, Jovány Barbara idén február ötödikén, mint ahogyan arról szombati lapunkban fényképes riportban beszámoltunk, barátai és támogatói segítségével beköltözött élete első önálló lakásába.

Költözködés közben: Megyeri Zoltán, Barbara, Husztiné Pákozdi Gabriella, Orosz Csaba

Ezt a lakás több mint nyolcvanéves korában elhunyt nagymamájától örökölte a lány. Mondanunk sem kell, hogy az örökösödéssel kapcsolatos, cseppet sem egyszerű eljárásokon sehogy sem esett volna túl barátai nélkül. De reménye sem lett volna arra, hogy a régi, másfél szobás panellakást használható állapotba hozza, ha támogatói nem állnak mellette.

Leírtuk már néhányszor e lap hasábjain, hogy Barbara a legtöbbet talán azoknak a barátainak köszönhet, akik mindmostanáig csakis névtelenül hajlandók őt támogatni!

Ám vannak támogatói, akik névvel is vállalták az ő ügyét. Talán elsősorban közöttük Husztiné Pákozdi Gabriella, volt első osztályos tanítónője, aztán a város önkormányzata, a DVG Zrt., az E.ON Zrt, a költözködésben szabadidejükben segítő tűzoltók, rendőrök, büntetésvégrehajtási alkalmazottak, és még sokan mások.

De korábban írtunk már a támogatók hosszú, szerencsére nagyon hosszú soráról. Most e sort nem folytatjuk.

Arról írunk inkább ez alkalommal, hogy Barbara pénteken, szombaton és vasárnap már új lakásában aludt.

Mégpedig a kisszobában, ahol ágya van. Konyhájában már kávét is főzött, fürdőszobájában pedig remekül tudott mosakodni.

A nagyszobában még meglehetős rendetlenség van, mondta nekünk Barbara hétfőn: tekintve, hogy több szekrénye még különböző tárolóhelyeken, pincékben, garázsokban leledzik, ezeket idővel át kell hozni, hogy bepakolhasson.

Ez is elkövetkezik majd.

A legfontosabb talán (az alvás és fürdés és evés mellett) az, hogy a környéken, amely imádott nagyanyja életének környéke is volt, ahol Barbarát sokan ismerik már gyerekkora óta, kezd kialakulni egy olyan kapcsolati háló, ami már korábbi lakhelyén, a Dózsa-II. városrészben is körülvette. Az itteni zöldséges már felajánlotta Barbarának a boltot, hogy ott átveszi a vak lánynak küldött ebédeket. A szomszédok is segítik őt.

Mit hova? A látáshiány nem akadály. Hátul Barbara

Önállóan élni - erről nem sokat lehet írni. Ezt mindenkinek ki kell próbálni.

Barbara szeretné megköszönni segítőinek a nagyon sok, fantasztikusan önzetlen, elképesztően szeretetteljes segítséget! Így, szóban, azaz írásban is.

A hozzá legközelebb állóknak pedig lakásszentelő ünnepséget is rendez. Azaz: ünnepségeket. Annyian vannak ugyanis az őt nagyon sok mindenben segítő barátai, hogy négy (nem tévedés: négy!) lakásszentelő ünnepséget kell rendeznie, hogy a meghívottak elférjenek! Az egyik ünnepségen például csak az imádkozók lesznek.

A vele imádkozók.

Lehet, hogy sokan rám pirítanak majd. De én bizony (nagy lélegzetet véve) megkérdeztem Barbarától, aki hatéves korától vak, hogy miért fontos neki az egész alakos tükör az előszobában, s miért kell tükrös fürdőszobaszekrény? Hiszen nem lát. A válasz: azért, mert az szép. Ő: látja... Mint ahogyan tévé is kell neki, megszokott sorozatait... látni...

 

 

 



Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!