Múzeumi jövendő - Farkas Lajos az új igazgató

– A dunaújvárosi múzeum mindig is egy erős intézmény volt. Az itt dolgozó kiváló szakembereknek köszönhetően a megyei múzeumi életben is fontos szerepet töltött be. Gondolok itt például Visy Zsolt és Matusné dr. Lendvai Márta munkájára, akik kialakították ennek a múzeumnak az arculatát. Magasra tették a mércét, ehhez méltón kívánunk dolgozni a jövőben – szögezte le lapunknak adott székfoglaló interjújának elején Farkas Lajos, akit a pályázati anyagában leírt főbb terveiről (is) kérdeztünk.

– Pályázati anyagomban három fontos irányt jelöltem meg. Az egyik természetesen a római kor, amely a múzeumi munka egyik kiemelt területe. A második Dunaújváros és a Dunai Vasmű születéstörténetének, építésének feldolgozása és bemutatása. Az 1950-es, ´60-as, ´70-es, ´80-as évtizedeket szeretnénk hitelesen bemutatni, a maga pozitívumaival és negatívumaival együtt. Megmutatni a ma emberének, hogyan éltek azok, akik ezt a várost felépítették. Egyik kiváló tanárom mondta mindig: egy történész nem hazudhat! Úgy kell bemutatnunk a város történetét, ahogyan az történt. Még ha ez nem is fog tetszeni mindenkinek. A harmadik fő pillér: Dunaújváros sporttörténete. Ebben a városban mindig is erős és sokakat megmozgató sportélet volt. Bő tíz évvel ezelőtt pedig volt egy igazi aranykor, amikor csapataink sorra nyerték az országos bajnokságokat és remek eredményeket értek el a nemzetközi porondon is. Igaz ez a csapatsportágakra, de az egyéni sportokra is. Először egy időközi kiállításon szeretnénk egy átfogó képet adni a város sportmúltjáról, de bízom benne előbb-utóbb egy állandó kiállítása is lesz a helyi sporttörténetnek az Intercisa Múzeumban.

– A tapasztalatokat említette... Tizenhét éven át volt a szalkszentmártoni Petőfi Múzeumot igazgatta, és újvárosi kötődésekkel is bír.

– Hosszú éveken keresztül dolgoztam a helyi televíziónál, majd később 2008-ig a helyi rádiónál. Bár az utóbbi években máshol dolgoztam, soha nem szakadtam el Dunaújvárostól, amelyhez erősen kötődöm. Az első hónapok feladata az lesz, hogy megismerjük egymást a munkatársaimmal, és megismerjem az épületet a pincétól a padlásig.

– Számos városi civil szervezet foglalkozik helytörténeti kutatásokkal, múltfeltárással. Mindezeket miként lehet becsatornázni egy városi múzeum munkájába?

– Egyetlen múzeum sem engedheti meg magának, hogy ezekkel a civil szervezetekkel, az ott dolgozó emberekkel ne keresse a kapcsolatot. Kollégáimmal Baján, Kalocsán, de említhetném Szalkszentmártont is, múzeumi baráti köröket hoztunk létre, és ezek a csoportok több szálon is aktívan részt vettek a múzeum életében, munkájában. Én azt szeretem, ha gyerekzsivajjal van tele a ház, ha tele van emberekkel. Első a látogató! A XXI. század múzeumának nyitottnak és elérhetőnek kell lenni. Én egy menedzser típusú múzeumigazgatói munkát szeretnék vinni. Ez azt jelenteni, hogy azt a szakmai munkát, amelyet az én kollégáim itt az Intercisa Múzeumban elvégeznek, azt én kivigyem az emberek közé. Célom, hogy a kicsi óvodásoktól kezdve a diákokon és a szülőkön át egészen a nyugdíjas korosztályig mindenki találjon majd olyan értékeket, amiért érdemes rendszeresen betérni hozzánk. A magyar nemzeti értékeket, a kultúránkat ugyanis, így lehet ápolni és átadni a következő generációknak. És ez nem nacionalizmus! Ez patriotizmus, amely nélkül egy ország, egy nemzet, egy város sem létezhet.

– Az utóbbi években számos látványos fejlesztés valósult meg a múzeum belterében, de az épület egésze felújításra szorul. Lesz erre forrás?

– Bízom benne, hogy igen. Az uniós pályázati keretek mellett a Nemzeti Kulturális Alap is számos komoly felújítást finanszírozott a jövőben. Dunaújvárosban megújul a főtér, ezt össze lehetne kapcsolni a múzeumi fejlesztésekkel is. Számos lehetőséget rejtenek a nemzetközi kapcsolatok is. Gondolok itt az épp alakulóban lévő Limes programra, vagy a szávaszentbenedeki (ma: Sremska Mitrovica) testvérvárosi kapcsolatunkra. A lényeg: meg kell találnunk a forrásokat.

Farkas Lajos 1962-ben született Szabadkán. Vallástörténészként szerzett diplomát a Zsigmond Király Főiskolán.

Dolgozott az Újvidéki Televízió riportereként, a DTV, a Dominó Rádió szerkesztőjeként.

1996-tól a szalkszentmártoni Petőfi Múzeum vezetője.

2005-2010-ig a Bács-Kiskun Megyei Múzeumi Igazgatóság múzeumi szervezet igazgatóhelyettese.