Boross Péter: önsorsrontó állapot lenne, ha kormányváltásra kerülne sor

– Ad még tanácsokat Orbán Viktornak, úgy mint 1998 és 2002 között?

– Beszélgetek vele. Nem szorul különösebben az én tanácsaimra. Ha valami eszembe jut gondolatként, amit hasznosnak érzek, azt meg szoktam mondani neki, meg szoktam vele beszélni.

– Mi volt az legfontosabb gondolat, tanács, amit mostanában adott a kormányfőnek?

– Nem a tanácsot adó dolga, hogy kibeszélje a négyszemközti társalgáson elhangzottakat. – Közeleg a választás. Mi a véleménye a kormány által nyújtott teljesítményről, jól tudva azt, hogy ön jobboldali elkötelezettségű ember?

Boross Péter fejből, a forróságról tudomást sem véve mondta el beszédét (Fotó: Koppán Viktor)

– A lényeg: egy romlásnak indult országot stabilizálni kellett, és ez – úgy tűnik – megtörtént. Nos, bizonyos olyan egyéb folyamatok esetében, amelyek nem csak a belviszonyoktól függenek, hanem ez európai vagy a világhelyzettől – ilyen mondjuk a gazdasági növekedés – már nem mondható el ugyanez. Ennek következtében a magyar közvéleménynek tudomásul kell vennie, hogy ha nincs növekedés, akkor nem lehet olyasféle ábrándokba ringatnia magát, mint amire az ellenzék ilyen időszakban mindig hivatkozni szokott: hogy ha majd ő jön, akkor mindenből több és jobb lesz... Tehát egy stabil országban vagyunk. Csökkent az adósságállományunk, ami rendkívül fontos teljesítmény ahhoz, hogy elinduljunk majd, abban az ütemben, ahogy a külvilág engedi. a prosperálás irányába. Tehát a gazdasági növekedés irányába. Ugyanakkor sikerült a kereskedelmi mérleget pozitívvá tenni, ami a pénzügyi viszonyok alakulása szempontjából nagyon jelentős és azt is kifejezi, hogy itt a gazdasági növekedés és az életszínvonal közötti arányosságot felrúgni nem lehet. Sajnos, most nagyon alacsony az infláció. Sajnos, mondom én, mert nem ezt kellene mondani. De általában a váratlanul alacsony infláció költségvetési bevételi gondokat okoz. S ilyenkor a kormány, amelyik teljes joggal tartja magát a három százalék alatti államháztartási hiányhoz, esetenként kényszerintézkedéseket is alkalmaz. Nem jókedvből hoz hát olyan döntéseket, amelyek nem voltak benne az előzetes számításokban, hanem azért, mert a viszonyok arra kényszerítik. Ezt a magyar közvéleménynek meg kell értenie. Tehát, ha most valaki azzal áll elő eme választási időszak előtt, hogy ő majd mindent megold, és majd mindenből több jut mindenkinek – ahogy az nagyon gyakran elhangzik a politikai ellenzék propagandaszólamaiban –, akkor azt egyszerűen ne higgye el! Másodszor: egy dolgot azonban higgyen el! Ez a jobboldali kormány, amelyik ma működik, ez birtokolja és hirdeti azt a nemzeti ethoszt, amit a baloldaltól hiába is várunk. Ott ez idegen; számtalan dologban az egész huszadik századot végigkísérte az, hogy a baloldalban a nemzeti motiváció milyen gyenge. A jelenlegi kormány pedig ezt az álláspontot hirdeti, képviseli, és úgy hiszem, hogy minden normálisan gondolkodó magyar embernek ez egy olyan természetes dolog, hogy nem kétséges, hová kell szavazni.

– Egy interjújában úgy fogalmazott, hogy több mint bűn, de iszonyú hiba lenne hatalomra juttatni a baloldalt....

– Szörnyű hiba lenne. Az egy összeomlással járna, egy sereg olyan intézkedéssel szerintem, amit rákényszerítenek az országra. Dehát a probléma az, hogy még azt sem tudom, ki csinálná, miket csinálna. Mert e pillanatban a baloldal azzal éli ki magát, hogy kifogásolja azt, amit a kormány tesz. De mit tenne helyette? Arról semmit nem tudunk.

– Például kifogásolja a trafikügyet...

– Ugyan már! Ez egy periferiális ügy, amibe lehet, hogy egy-két szamárság is belekerült a végrehajtás során, de nem fő kérdés. Ezzel a médián keresztül lehet vakítani sok szűken látó embert, de azt tudni kell, hogy az egész trafikügy nem alapvető kérdés, nem sorskérdés Magyarországon. Nem kellett volna elszúrni egy-két esetben gondolom, egy-két helyen felelőtlenül dumáltak is, egy-két polgármester mondott szamárságot, mit tudom én, de hát erre nem lehet hivatkozni, amikor nemzeti sorskérdésekről van szó.

– Lehet bízni abban, hogy az emberek megértik mindezt, és újra a Fideszre voksolnak?

– Majdnem biztos vagyok benne, hogy azt az – azt kell mondanom, önsorsrontó – állapotot nem tudja megteremteni, akármilyen külső támogatást is kap a jelenlegi ellenzék, hogy kormányváltozásra kerüljön sor.

– Nem fordulhat elő tehát az, ami 2002-ben?

– Remélem, hogy nem! Remélem, a fiúk most ügyesebbek lettek. Idősebbek is lettek, középkorú úriemberekről van szó, akiknek világosan kell látni, és a tanulságot levonni.