Nagyvenyim legendás plébánosainak avattak emléktáblát a parkban

A község és környékének életében meghatározó szerepet játszó két plébánosra, egykori ciszterci szerzetesekre emlékeztek hétfőn délután a nagyvenyimiek, akik emléktáblát és emlékhelyet avattak egykori papjaiknak.

Köveshegyi András Raynald és Dolmány István Vendel atyák egymás után, 1950-51-ben, illetve 1951 és 1988 között végezték plébánosi szolgálatukat az egykori puszta, majd község templomában. Raynald atya 1990-től néhány éven át a mai Szent Bernát Arborétum kertjében, a templom szomszédságában álló rendházban működő novíciusi iskola rektoraként is dolgozott. Raynald atya éppen az emlékhelyavatás napján lett volna száz esztendős. Kis híján megérte, hogy jelenlétében avassák e táblát: 2012-ben hunyt el.

Az ünnepség szentmisével kezdődött, a vértanú Szent András apostol tiszteletére. S aki a misét celebrálta, az egykori nagyvenyimi novícius, Dékány Árpád Sixtus, a ciszterci rend zirci főapátja volt! Ő, ahogyan beszédében elmondta, legutóbb huszonnégy éve lépett e templom falai közé: mint egy bazilikába. Mert két olyan rendtársára emlékeznek most, említette, akik bazilikává tették e szerény vidéki templomot: a szeretet, a megnyugvás és a remény otthona volt ez a hely.

Dékány Árpád Sixtus , a ciszterci rend zirci főapátja és Kristofori Walter nagyvenyimi plébános az ünnepi szentmisén

Vendel atyát mindenki, aki emlékszik rá, olyan embernek írja le, mondta a főapát, akinek a közelében jó volt lenni. Humora, bölcsessége lenyűgöző és példaértékű volt. Szolgálatát, mint Raynald atyáét is, derékbatörte egy történelmi fordulat. Raynald atya ezután kosárfonásból, méhészkedésből harangozásból tartotta fenn magát.

– Sokszor imádkoztunk együtt a kis kápolnában – emlékezett vissza a főapát – sokszor veletek és értetek! – mondta a templomot megtöltő nagyvenyimieknek, a vértanú apostol emlékének tiszteletére öltött piros miseruhában. A főapát megnézte egykori novícius-otthonát is.

Az arborétumban felállított emlékhelynél (Sipos Marica képzőművész alkotása) Vargáné Kaiser Katalin nagyvenyimi polgármester mondott avató beszédet. Felidézte, hogy az emlékhely felállításának gondolata már évekkel ezelőtt felvetődött, s megemlítette a kezdeményezőket: Szabóné Lőrincz Ilona korábbi polgármestert és Molnár Mihályt, valamint a Szent Bernát Alapítvány kuratóriumát. Kitért arra, hogy az emlékhely az úgynevezett LandArt művészeti irányzathoz tartozik, s a választott anyagok, így a rozsdabevonatot, mint patinát képző acél egyben megidézi a közeli iparvárost is. A három, földből kinövő, egyre növekvő, íves vaslemez (amelynek egyik oldalába különleges eljárással vágták bele Dolmány Vendel és néhány tanítványának képét) a kulturális, lelki, szellemi felemelkedést, erkölcsi közeget, a bölcs és befogadó embert jelképezi. Azt a bölcsességet és befogadó készséget, amire nekünk is oly nagy szükségünk van.

Az ünnepség a templom kápolnájában rendezett állófogadással, a vendégek közös emlékezésével ért véget.