Versennyel emlékeznek Komóczi Gábor mesteredzőre

A kép Gurics György nyolcvanadik születésnapjára rendezett ünnepségen készült 2009. január 9-én. A képen balról jobbra: Szabó Tamás, Mátyás Gábor, az ünnepelt és Komóczi Gábor

Dunaújváros birkózó sportjának története 1951-ben kezdődött, amikor javában folyt a Sztálin Vasmű építése. Az ország egész területéről érkeztek munkások, köztük rengeteg fiatal. Eleinte spontán szerveződtek a különböző sportcsapatok, s az erős embereknek köszönhetően megjelentek a birkózást kedvelők is. Sokszor munka után napestig gyűrték egymást a régi víztorony tövében. Az élet nagy rendezőmester, így hamar megalakult az építkezés első sportköre és vezetősége. Kinevezték a sportfelelősöket, majd elkezdődött az a folyamat, aminek eredményeképpen kialakult a mai sportélet a városban.

A Sztálin Vasmű Építők 1953-as ifjúsági bajnoka a 78 éves Molnár Ferenc így emlékszik az első évekre:

- Baranyai Lászlóval kezdtük az edzéseket. A mai fedett uszoda és a szabadtéri medence helyén mozdonysalakkal leszórt pálya volt. Eleinte csak szaladgáltunk, fociztunk, kondiztunk. Egyszerű és szegényes körülmények között éltünk. Hogyan lett ebből birkózás? Laci bácsinak olyan kisugárzása volt, hogy mindenki hitt neki. Aztán felépült a húsztantermes Vasvári Pál iskola. A tornaterem felén egy héten kétszer edzettünk, és még szőnyeg is került, ami ugyan nem a mai kerek fajta, hanem négyszögletes, de nekünk ez óriási dolog volt. A boldogság azonban nem tartott sokáig, mert valamilyen oknál fogva mennünk kellett. A mai Lidl korábban Barátság iskola helyén egy cementraktárat takarítottunk ki, és ott tartottuk az edzéseket. Később visszamehettünk a Vasváriba. Egy időben az összes pénz a focira ment, még a miénket is elvették! Versenyre sem nagyon járhattunk. Nagyon mostoha körülmények között éltünk. Ennek ellenére Laci bácsi mégis eljuttatta a csapatot odáig, hogy megtanultak a gyerekek birkózni. Nagyon kedveltük az edzőnket, pedig szigorú fegyelmet tartott és néha meg is pofozta a bandát, de mindig igazságos és következetes, szavatartó emberként nevelt bennünket.

1960-ban Baranyai László távozása után Tóth János vette át a szakosztály edzői feladatait. Mivel az eredmények akkoriban nem alakultak jól, Tóth János régi tanítványait Komóczi Gábort, valamint Balogh Károlyt a városba hívta dolgozni és sportolni. 1961-ben Gurics György is edző lett, akit több versenyző követett. Ide igazolt többek között a budapesti Honvédból Czellér Béla, Balogh György, Kovács Vince, Kiss Gábor, Dúló József, Pécsről pedig Nyers László.

Gurics egy éves szakmai munka után magasabb edzői megbízás miatt távozott, de addigra az újonnan igazolt versenyzőkből már erős csapat kovácsolódott össze.

Az eredményekben pedig óriási szerepet játszott Komóczi Gábor. Az 1954-től Balatonfűzfőn birkózó Komóczi 1961 februárjában került Sztálinvárosba. Kétszer volt a város legjobb sportolója (1961 és 1964). Két évig Gurics György is edzője volt. 1966-ig több nemzetközi versenyen bizonyított, majd az időszak végén választania kellett: vagy elvállalja a szakosztály vezetését, vagy megszüntetik azt. Szerencsére Komóczi Gábor igent mondott.

Mátyás Gábor a Dunaferr SE ügyvezető elnöke így emlékezik a nagybácsi Komóczi Gáborra:

- Egy energiabombának is nevezhetném, hiszen életerőtől duzzadó ember volt. Születésemkor eldöntötte, hogy belőlem is birkózót farag... Milyen ember volt? Amikor kellett, akkor nagyon szigorú, de ha kellett viccel is el tudta intézni a konfliktusokat. Mindig megmondta szemtől-szembe a véleményét, egyenes ember volt. Sajnos ez sokszor okozott az életében problémát, mert nem mindig nézte, hol, mikor és kivel beszél. Nem mindig mérlegelt, neki el kellett mondania, ami a szívét nyomta. Gyerekként felnéztem rá és példaképnek tekintettem. Ahová én eljutottam, azt nagy részben neki köszönhetem. Gábor bácsi vallotta: Igazán komoly eredményeket csak munkával lehet elérni, és a munka
előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét! Úgy gondolom, ebben a sportban ez különösen igaz. Aki azt a mennyiségű és minőségű munkát nem végzi el, ami a jó eredményekhez kell, abból soha nem lesz birkózó!

Komóczi Gábor vezető-edzőként négy korosztályban (serdülő, ifjúsági, junior, felnőtt) 78 magyar bajnokságot nyert, 19 európai és világbajnoki érmes birkózót nevelt. Nemzetközi első osztályú bírói minősítést szerzett. 1988-1992-ig a Magyar Birkózó Szövetség edzői bizottságának elnöke. Kétszeres OTSH kitüntetett, a Fiatalokért Emlékérem tulajdonosa és Fejér Megye Sportjáért kitüntetett. Áldozatkész, tisztességes munkájáért Dunaújváros Pro Urbe díját is megkapta. 2009-ben a csupa szív, erős birkózót legyőzte a gyilkos kór. Távozásával pótolhatatlan űrt hagyott maga után.