Csak eszközök Isten kezében...

Dr. Szuhai István Zsolt egyik őse még Bem apóval érkezett Magyarországra, lengyel földről, Zakopáne vidékéről. A vitéz ős meg is sebesült a magyar szabadságharcban, itt is ragadt, itt alapított családot, dolgozott Jánoshalmán megbecsült csizmadiaként. Egyik leszármazottjából tanár lett, a másikból állatorvos, a harmadikból (ő a mi jó doktorunk!) emberorvos.

Aki  a maga csendes módján olyan hangulatos és őszinte beszélgetésbe vont be e riport alkalmával, amire régóta áhítoztam. Emiatt aztán el is felejtettem neki elmesélni kedvenc viccemet - hadd pótoljam most. Az állatorvos megbetegszik, elmegy a háziorvosához, aki megkérdezi tőle: mi a panaszod? Mire az állatorvos sértődötten hátradől: hja, hát így nagyon könnyű!

Dr. Szuhai István Zsolt egész évben az elsők között volt A Hónap Orvosa szavazásokon - most ő nyert!

De Szuhai doktor nem azért lett orvos, mert könnyebb munkára vágyott, mint állatorvos édesapja, aki a Bácsalmás környéki, kiterjedt  tanyavilágban gyógyította-kezelte a jószágokat. Doktorunk még gimnazistaként, de egyetemistaként is sűrűn kelt hajnalban, hogy édesapjának segítsen a gyógyításban: zsebpénzhez is így jutott. Meg úgy, hogy a szegedi sebészeti klinikán vállalt ügyeletet egyetemistaként. E klinikán egyébként egy évet dolgozott felvételi előtt. 

Dolgozni mindig szeretett, és érezhetően büszke arra, hogy míg évfolyamtársai fészekmelegben, otthoni zsebpénzkéregetőkként járták ki az egyetemet, ő független, szabad emberként tette ugyanezt. 

- Jó lecke volt, kiváló emberekkel a szegedi egyetem! - jegyzi meg Szuhai István Zsolt. 

Ami azt illeti, kiváló emberek társaságában addig sem szűkölködött. A párját ritkítóan jó bácsalmási gimnáziumban például olyan biológiatanára akadt dr. Rékási József személyében, akinek egy osztályából a negyven diák közül huszonötöt simán fölvettek egyetemekre, ahol a biológia volt a fölvételi tantárgy. 

- A munkánk során számtalan megrázó emberi sorssal találkozunk, mi orvosok, túl a szervi bajokon. Nem gyógyíthatjuk csak a testet! Ám  mindannyian csak eszközök vagyunk Isten kezében és szolgálatában. Ennek megfelelő alázattal kell dolgoznunk.  
Pályakezdőként egy kórház belgyógyászati osztályán helyezkedett el, majd édesapja fájdalmasan korai halála után körzeti orvosként kezdett dolgozni. 1984-től Pakson volt üzemi-körzeti orvos: ott ismerkedett feleségével, Emesével - aki ma asszisztense az üzemorvosi rendelőben. Négy gyerekük született: ketten főiskolások, ketten általános iskolások közülük. Nagylánya már egy nyári gyakorlatot eltöltött Amerikában, s újra oda készül a nyárra. Szuhai doktor, akinek rendkívül sokat jelent a családja, gyerekei,  kijelenti: soha nem fogja befolyásolni egyik gyermekét sem, hogy hol és milyen pályát válasszon - attól meg nem fél, hogy a lány esetleg kinnmarad.  - Van neki elég gyökere itthon - mondja mosolyogva. - Hazatalál... Szuhai doktor nagyon örül a Hónap Orvosa címnek, ami nagyon meg is lepte.

Forrai Lászlóné A Hónap Ápolója címet nyerte el olvasóink szavazatai alapján 2012. decemberében. Nagyon hálás érte azoknak a betegeknek, akik rá szavaztak, de zavarban is van: szerinte ugyanis legalább száz  olyan, hasonló beosztású kolléganője van, akik ugyanúgy megérdemelték volna ezt a címet, mint ő. Tehát az ő nevükben köszöni meg a bizalmat!

- Ezt a megtiszteltetést, amit a betegeimtől kaptam, inkább asszisztenseim: a feleségem és Balog Ilona érdemelnék meg! S nagyon hálás kollégámnak, Táborosi Évának!

A Hónap Asszisztense Forrai Lászlóné lett, aki a kórház orthopédiai osztályán és a rendelőintézet sebészetén egyaránt dolgozik. Ő is meglepődött az olvasók szavazatain - és nagyon hálás nekik.