Egynek minden nehéz; sokaknak semmi sem lehetetlen

Jobban szeretett volna erdész lenni, de végül is az élelmiszer területen kötött ki, mint egykor az édesapja. A szakma kiváló tanulója minősítéssel szabadult fel. Hús- és hentesáru eladó lett, és sokáig ezen a területen dolgozott. Volt boltvezető, majd a felsőfokú végzettség megszerzése után különböző vezetői beosztásokat töltött be.

Egy olyan adottságú településnek, mint Daruszentmiklós, óriási szüksége van azokra a közösségépítőkre, amilyen Viczai János

Több mint tíz éve már nyugdíjas, de nem az a fajta, aki az idejét a tévé előtt tölti! Mivel mindig akadt tennivalója, most is fiatalokat megszégyenítően aktív. Feleségével, aki földvári lány, mindketten a szülői házból hozták magukkal a falusi élethez szükséges dolgos életformát, a hozzáértést. Korábban még volt szőlőjük, a téesztől bérelt földeken kukoricát termeltek, hízót tartottak, ráadásnak ott volt a konyhakert, ahol a családnak szükséges dolgokat megtermelték. Ha a sors úgy hozta, henteskedett, de sütni, főzni is megtanult. A lakodalmakban képes volt több fogásból álló vacsorát készíteni a népes násznép számára. Ma is hajnali négykor kel, gondozza a kertet, az állatokat, azután, amikor otthon végére ér a munkának, indul a faluba, mert ott is van tennivaló bőven...

Az egykori Dánieltelep korábban Előszálláshoz tartozott, majd a nemrég önálló településsé vált Daruszentmiklós része. Fogarasi Béla immár 13 éve az új település képviselő-testületének tagja, és ő tölti be az alpolgármesteri tisztséget is. Alapító tagja és elnöke is a 2004-ben, pár lelkes, azonosan gondolkodó helybeli által létrehozott Falulánc Kulturális és Közérdekű Szövetségnek. A szövetségben végzett munkáról fiatalos hévvel, nagy lelkesedéssel beszél. Egy ilyen adottságú településnek, amilyen Daruszentmiklós, óriási szüksége van az ilyen közösségépítőkre. A széttagolt, nagy kiterjedésű település sokszínű lakossága könnyen megmaradna kisszentmiklósinak, daruhegyinek vagy dánieltelepinek, ha nem lennének olyan emberek, akik a sokféleség összekovácsolásán fáradoznának.

Ő mint alpolgármester kötelességének érzi, hogy rendszeresen tájékoztassa a tagságot a falu vezetésének elképzeléseiről, és visszacsatolja a tagok véleményét a döntéshozók felé. Így a Falulánc igen aktívan részt tud vállalni a köz igényeinek felkarolásában. Igyekeznek megszépíteni, rendben tartatni, fejleszteni a falut, amiben csak lehet. Sok a kisebb-nagyobb probléma, amikre csak lassan születnek megoldások. Sok ingatlan cserélt gazdát az utóbbi pár évben. A régi házakba érkezőkkel meg kell ismertetni a falu normáit, szokásait, mert gyakran gondozatlanok a porták. A falusi létet nem ismerő emberek azt gondolják, a környezetük, az árokpart, a ház eleje nem tartozik a portához. Annak rendben tartásáról valaki másnak a dolga gondoskodni, hiszen ahonnan jöttek, ott ez volt a szokás.

A jó viszony kialakításához pozitív hozzáállás kell, nem feljelentés meg bírságolás! Fogarasi Béla alpolgármesterként és elnökként is azt tartja fontosnak, hogy minél alaposabban megismerje azokat az elvárásokat, amikhez az itt élők szívesen kapcsolódnak, amikért hajlandók tenni. A mára több mint negyven tagot számláló szövetséget is így irányítja. Közösen tervezik meg a falu egész éves programját. A különböző életformájú rétegekhez szóló, ugyanakkor a múltbeli szokásokhoz is kapcsolódó rendezvények egyre népszerűbbek, és ma már a helybeliek mellett az elszármazottak közül is sokakat hazacsábítanak. Nagy sikernek tekintik, hogy a szövetségbe más településeken lakók - paksiak, dunaújvárosiak - is belépnek, de szép számmal vannak olyanok is, akik "csak" azért jönnek, mert itt mindig jó a hangulat.

A szokásos falunapon az alig másfélezres lakossághoz több száz vendég is csatlakozik. Minden évben megtartják a tavaszköszöntőt, van teadélután a nőnap alkalmából, Szent Iván-éji szalonnasütés, nyugdíjasolimpia, főzőverseny, disznótor és adventi gyertyagyújtás.

De az élet nem csak szórakozásból áll! Felújították a falu közösségi rendezvényeinek helyet adó épületet, a Barátság Házát. Most egy bölcsőde kialakításán munkálkodnak, mert egyre több gyermekes család települ Daruszentmiklósra, és nagyobb rendezvények lebonyolítására alkalmas faluparkot terveznek. Mindezt összefogással, pályázati forrásokból, hiszen az adóbevételek egyelőre nem nyújtanak ilyesmire fedezetet.

Ha Daruszentmiklósnak volna kapuja, a címben szereplő Széchenyi-idézetet fel lehetne rá írni: "Egynek minden nehéz; soknak semmi sem."