Ez a demokrácia! - Választási kampány a Széchenyi gimnáziumban

Összeállításunkban arra kerestük a választ, hogy a cseperedő és nagyon is öntudatos ifjúság miként éli meg az önszerveződés, a kampány és a voksolás élményét. A korosabb olvasóinknak ne legyenek kétségeik, az ifjak, amint manapság mondani szokás: képben vannak és kiismerték a politika játékszabályait.

Amikor egy közösség kicsiben elkezdi játszani ezt a mókát, végül akkor döbben rá, hogy nagyban, napi szinten ez elég kemény lehet - vélekedik az a három csinos fiatal hölgy, akik bár szépen mosolyognak, láthatóan fáradtak. A Széchenyi gimnázium menetrendszerű őszi diákheti kavalkádján vagyunk, amelynek fősodorja, hogy a három végzős osztály egy-egy pártba tömörül és kampányol... De miért is?

- Passz, igazából nagy haszon nincs, inkább csak a presztízsről szól, hogy mi megcsináltuk - hangoztatja a fentebb már említett három kampányguru: Balogh Lili - pártnév: Everland, Somogyi Lili - Ambulancia és Ambrus Gréta - BÁR.

A fiatal és roppant okos hölgyeket hallgatva arra jutunk, hogy ez a játék szinte minden pontjában leképezi a nagypolitikai játszmákat, annak minden pozitív és negatív vonásával egyetemben.

Tessék: Pénz kell, lehetőleg sok! A pártnapon etetni kell szinte az egész iskolát és erre még jönnek a további költségek: pártvideó, pólók, műsorok, miegymás. Mindenki mélyen a zsebébe nyúl. Ezzel nincs is semmi probléma, csak érezhetően van minden osztályban pár emberke, aki beleszól a dolgokba, ám tenni érte már nem akar, mégis szavazhat - ezt Somogyi Lili osztja meg munkatársunkkal, a másik két pártamazon némileg bólogat, majd kifejtik: náluk ilyen alig akad.

A három grácia abban egyetértésre jut, hogy emberfeletti meló egy ilyen sztorit jól összehozni. Az igazán aktív arcok reggel ötkor kelnek, agyalnak, teszik a dolgukat, hogy a pártnak az adott napon jól menjen a dolga. Mint mondják: ez egy különleges közösségi érzést ad, egyfajta kohézió képződik, amelyre már most büszkék.

A diáknapokkal kapcsolatban már vegyes az összkép: remek bulinak tartják, ám nem titkolják, talán kevesebb anyagi ráfordítással is el lehetne érni hasonló közösségépítő sikereket. Arra a kérdésre, hogy a már szavazókorba lépett fiatalok mennyire és miként követik a hazai közélet aktualitásait, így feleltek: Tény, nem ez tölti ki a mindennapjainkat, ám képben vagyunk. Amit mi most csinálunk, egyfajta demokráciakísérlet kicsiben. Nehéz meló, de ez van, csináljuk és talán szeretjük is az ezzel járó pörgést - teszik hozzá a hölgyek, akik sietve távoznak, hiszen még akad dolguk bőven: araszol a kampány...