2016.07.08. 18:10
Diákmunkán...
Dunaújváros - Diákmunkások között jártunk, velük beszélgettünk: mondhatom, üdítő dolog volt! És tanulságos...
Mindig öröm munkába feledkezett fiatalokat látni: ez egyszerre megkönnyebbülés, mert hogy lesz, aki a kultúra talán-talán legfontosabb részét, a munkaerkölcsöt továbbviszi, és igazolás sokaknak, hogy tényleg: a mai fiatalok nem csak táncolni, drogozni, és a többi...szeretnek.
Mint minden általánosítás, ez sem igaz!
Ha valaki kíváncsi arra, hogy miért, annak elég például kimenni a városi temetőbe, ahol a Dunaújvárosi Hátrányos Helyzetűek Foglalkoztatásáért Nonprofit Kft. szervezésében idén nyáron is sok fiatal dolgozik. Keményen!
Erről személyesen is meggyőződhettünk, amikor meglestük a fiatalokat munka közben.
A feladatok például a következők voltak: fahordás, sövénynyírás, kapálás. A napokban ehhez társul majd még földfúrás, favágás láncfűrésszel.
S azt hiszik, hogy az ifjak húzódoznak mindettől? Nagyon tévednek!
Almási Máté például már tavaly is dolgozott itt, a temetőben, és azt mondja, hogy a kapáláshoz hasonló kapirgálásnál jobban élvezi a komoly, nehéz fizikai munkát, mint a fahordás, és örül, hogy a jövő héten már a motorfűrészt is a kezébe veheti.
Az előítélet persze azt diktálná, hogy Máté nyilván egy tanyasi gyerek, akiben semmi túlfinomultság nincsen.
Szóval, mi is az a túlfinomultság?
Máté a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zeneszerzés szakos hallgatója. És (ismételjük) szereti a favágást. Még akkor is, ha a minap, amikor leült a zongorához, hogy egy kicsit gyakorolja Beethoven Pathetique zongoraszonátáját (No. 8., opus 13.), akkor egy kis húzódást érzett az alkarjában.
Sebaj.
A fiatalok óránként 450 forintot kapnak a munkáért, hetente összesen 13 500 forintot. Ezért a pénzért, mondhatjuk, egyáltalán nem kímélik magukat: ott voltunk a temető bejáratánál pénteken délután, amikor kifelé jöttek. Fáradtan. De egyikük se mondta, hogy hétfőn majd nem fog bejönni...