Diáktábor az adonyi iskolában: játék, kreatív tánc és színjátszás

Mint minden nyáron, idén is egyik remek nyári tábor a másikat követi az adonyi Szent István Általános Iskolában és Alapfokú Művészeti Iskola szervezésében.

A múlt héten például a felső tagozatosoknak rendeztek színházi improvizációs műhelyt. Ezen a héten pedig az alsótagozatosok számára szerveztek Nap-Tánc-Közi (azaz olyan napközit, amiben a táncé a főszerep).

Ez alkalomból két csoportban harminc gyerek három nevelővel tölti el jól az idejét hétfőtől péntekig az iskola épületében (elsősorban a tornacsarnokban) reggel nyolctól délután négyig.

A hangulatról személyes tapasztalatunk alapján csak annyit, hogy boldogok azok a gyerekek, akik olyan pedagógusokkal tölthetik el napjaikat, akik maguk is gyermeki örömmel tudnak velük együtt játszani!Méghozzá nem is akármit játszanak: minden nap háromféle órával találkoznak a gyerekek.

Először néptánccal foglalkoznak, majd kreatív gyerektáncóra következik, végül színjátékóra teszi fel a koronát az együttlétre.

Ebéd után meseolvasást, majd játékot vezetnek a pedagógusok: Füsi Gyöngyi, Bocsi Nóra és Lantos Andrea. Ottjártunkkor éppen rábaközi lassú és friss csárdást gyakoroltak a gyerekek: amik a szakértők szerint a legegyszerűbben elsajátítható néptáncok Magyarországon. Nekünk legyen mondva...

Ugyanakkor (mintegy a tábor szüneteiben) elkészültek azok a vásznak is, amelyek majd a jövő nyári vizsgaelőadások díszleteiként szolgálnak majd. Már most tudja ugyanis Füsi Gyöngyi, hogy az előttünk álló tanévben a Macskák című musicalt fogja betanítani diákjainak. S lám, most már a háttér is megvan hozzá... A lényeg mindenképpen a lazaság és a jókedv, mindemellett szinte észrevétlenül tanulják meg a gyerekek a néptáncban, a modern táncban és a színjátékban fellelhető gesztusnyelvet.

Olyan egyszerű példákon, minthogy mutasd meg, mit csinálsz, amikor látogatóba mégy egy pajtásodhoz, ajándékot viszel neki, együtt játszotok, esztek a felkínált süteményből, majd elköszönsz. S a látszólag egyszerű, de természetes és őszinte mozdulatokból mintegy véletlenül áll össze ritmusos magatartássá: tánccá az elképzelt jelenetsor...

A hatalmas iskolai tornacsarnokban pedig a kicsiknek oly kedves egyéb foglalatosságokra is van idő, s főként hely.

Például búvóhelyeket is építhetnek a terem egy-egy sarkában, tornaszerekből és takarókból: ezekben mind baráti csoportok játszanak a maguk elképzelése szerint a szabad időkben. Hol együtt, hol külön: ahogyan kedvük tartja!