Díszoklevéllel ismerték el dr. Juhászné Bordács Veronika munkáját

Kossuth Zsuzsanna 200 éve született, a magyar ápolás legendás alakja, születésnapja, február 19. hivatalosan a magyar ápolók napja. Ebből az alkalomból rendezett ünnepséget a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Fejér Megyei Területi Szervezete és a Magyar Ápolási Egyesület Fejér Megyei Szervezete, amelyen az egyesület elismerő díszoklevelét vehette át dr. Juhászné Bordács Veronika, a Szent Pantaleon Kórház egyik vezető ápolója, aki a következőképpen összegzi szakmai életútjának eddigi állomásait:

- Augusztusban lesz a harminchetedik éve, hogy átléptem a kórházamnak a kapuját. A belgyógyászati osztályon kezdtem ápolóként, majd a gyermekeim születése után részt vettem lakosságszűrési programban. Intézményi felkérésre 1996-tól a fül-orr-gégészeti osztály főnővéri teendőit láttam el 2008-ig, amikor is indultam a vezető ápolói pályázaton, és elnyertem az állást. Azóta is ebben a pozícióban dolgozom az ápolási igazgató közvetlen munkatársaként. Közben felnőtt szakápolói, valamint kiváló eredménnyel diplomás ápolói képesítést szereztem. Általános alelnökként a MESZK Fejér Megyei Területi Szervezetben második ciklusban tevékenykedem. Sokszor képviselem a Szent Pantaleon Kórházat a megyei rendezvényeken, és részt veszek a továbbképzések szervezésében is.

Dr. Juhászné Bordács Veronika, a kórház vezető ápolója
Fotó: Zsedrovits Enikő

- Ha a szakma szépségét kellene néhány mondatban összegezni, mit mondana?

- Három műszakos ápolóként kezdtem annak idején, a műszakbeosztás szerint éjszakáztam, amikor kellett, és végigjártam a ranglétra minden fokát, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva. Minden pályának megvannak a maga szépségei és nehézségei is. Ezek fokozottan kerülnek elő az egészségügyben manapság, hiszen nagyon kevesen vagyunk. Mondhatom, akik a pályán maradtunk, a hivatásunk miatt tettük, azért, mert szeretjük a szakmánkat, a betegeinket, a kórházunkat, és szívvel-lélekkel végezzük a munkánkat. Ez igaz az orvosokra, ápolókra egyaránt. Akik ebben a szakmában dolgoznak, szívvel-lélekkel, sokszor családot, gyerekeket háttérbe szorítva teszik a dolgukat, mert tudják, szükség van rájuk.

- Az ápoló találkozik a beteggel legtöbbet egy kórházi osztályon, az ápolót hívja, aki rosszul van, aki segítségre szorul a kórteremben. Érzik a betegek megbecsülését?

- Tizedik éve nem dolgozom fekvőbeteg-osztályon. Amíg a gégészeten voltam főnővér, vagy előtte a belgyógyászaton ápoló, illetve most, miközben jövök-megyek a kórházban, ismerősökkel találkozom, jólesik, amikor dicsérnek bennünket. A betegek döntő többsége értékeli a munkánkat, tudja, hogy erőn felül dolgozunk, érzi azt, hogy mellettük és értük vagyunk. Ezt mutatja az is, hogy több fórumon írásban is jönnek a pozitív visszajelzések, a köszönőlevelek, hol egy-egy személynek, orvosnak, közösségnek címezve. De valójában nem is kell nekünk a szóbeli dicséret. Felemelő érzés az, amikor a saját lábán megy haza a beteg, akit a mentő hozott be hozzánk. Amikor távozás előtt megáll a nővérpult előtt, ránk mosolyog hálásan, és azt mondja, köszönök szépen mindent nővérke, viszont látásra , és kiballag az osztályról. Orvosok, nővérek, szakdolgozók és kisegítő személyzet elismerése ez, nem lehet egy valakit kiemelni, hiszen a kórházban csapatmunka folyik, amiből mindenki egyformán kiveszi a részét. Ez egy hatalmas nagyüzem , ahol a folyamatok egymásra épülnek és összekapcsolódnak, mindenkinek a jól szervezett munkájára van szükség nap mint nap, legyen az a portás, a takarító, a kisegítő személyzet, betegszállító, a lakatos, a vízvezeték-szerelő, a kórteremben kiégett izzót kicserélő villanyszerelő. Véleményem szerint ahhoz, hogy az ember maximális teljesítményt nyújthasson a munkahelyén, és a munkája a legmegfelelőbben legyen elvégezve, a biztos családi háttér támogatása kell. Én e téren nagyon sokat köszönhetek a férjemnek, dr. Juhász Ferencnek, aki mellettem állt mindenben, és jó összhangban neveltük két gyermekünket, akik úgy néz ki, megtalálták a helyüket a világban.

- Milyen érzésekkel fogadta a szakmai elismerést, a díjat?

- Először nagyon meglepődtem, hiszen nem tudtam róla. A MESZK Fejér Megyei általános alelnökeként, mint az egyik díjátadó lettem oda delegálva a rendezvényre. Aztán egyszer csak hallottam, hogy engem szólítanak, mint díjazottat. Nagyon jólesett, örültem, hogy gondoltak rám, és talán nem érdemtelenül kaptam a szakmai szervezet elismerő díszoklevelét. Fokozta a jó érzésemet dr. Mészáros Lajos főigazgatói elismerő levele, amelyben gratulált nekem.

Nővéri pozícióban is igazi csapatépítő vezetővé vált

A Szent Pantaleon Kórház honlapján a következőket olvashatjuk dr. Juhászné Bordács Veronikáról.

"Nővéri pozíciójában is igazi csapatépítő vezetővé vált, házi- és gazdasszonya lett osztályának, ezt a tevékenységét vezető ápolóként az ápolási igazgató irányítása alatt, az ő munkáját segítve, az egész intézményre kiteljesíti, átlátja a kórház működésének minden szegmensét. Ismeri, támogatja a szakmai működést, struktúrát, ismeri az épület minden zegét-zugát. Jó kapcsolatot ápol a külső felügyeleti szervekkel, sok esetben képviseli intézményünket az ellenőrzéseken. Jó kapcsolatot ápol a fekvőbeteg ellátó osztályok főnővéreivel, főorvosaival. Önállóan koordinálja az osztályháttér nélküli szakrendelések munkáját, helyettesítéseket szervez. Irányítja a Központi Betegszállító Csoport munkáját, operatív szinten segíti a betegellátásban megjelenő igények kielégítését. Kompromisszumkészségének köszönhetően könnyen szót ért a betegekkel, a hozzátartozókkal, a munkatársakkal."