Nemdohányzónak cigarettafüstöt szívnia nem jó!

Sokan saját szabadságuk korlátozásaként élik meg a dohányzási szabályok szigorítását - mások viszont úgy vélik, az egészséges élethez való joguk csorbul azzal, ha mások dohányfüstjét kénytelenek beszívni. Mindenképpen az egészséghez való jog a fontosabb: még akkor is, ha néha nehéz annak érvényt szerezni.

Az utcán dohányzás is sokakat zavar: Tőke Kata kolléganőnk a szerkesztőség ajtajával szemben lévő szeméttartó mellett felhalmozódott csikkeket sem tudja nézni
Fotó: Ady Géza

Idős olvasónk azzal kereste meg szerkesztőségünket, hogy ő ugyan nem dohányzik, mégis, minden reggel cigarettafüstre ébred. Szomszédja ugyanis erős dohányos, s mivel saját lakását nem akarja befüstölni, a lépcsőház nyitott ablakában gyújt rá. Ez az ablak viszont közvetlenül panaszosunk ablaka mellett áll.

A konfliktus már hosszú évek óta húzódik. A szomszéd nem hajlandó változtatni szokásain - panaszosunk pedig ezt nem hajlandó eltűrni.

Megkérdeztük Farkas-Bozsik Gábor tűzoltó alezredest, a Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivőjét, hogy a tűzvédelmi előírások hogyan szabályozzák a közösségi helyiségekben való dohányzást?

Mint kiderült: sehogyan sem szabályozzák.

- Nincs ilyen, általános jellegű szabályozás - válaszolta a szóvivő. - A tűzvédelmi előírások nem tiltják a dohányzást a közösségi helyiségekben.

A lakóházak folyosóin, lépcsőházaiban dohányzóknak sem örülnek a lakótársak

Érdeklődtünk a dohányzási tilalmat ellenőrző egyik hatóságnál, a népegészségügyi osztálynál is. Dr. Sasvári Ildikó járási tisztifőorvos válasza hasonló volt:

- Ezekre a társasházakra nekünk nincsen szabályozásunk - mondta a főorvos. - Szoktak érkezni hozzánk ilyen panaszok, amelyek elsősorban az alsóbb emeleti ablakokban, erkélyeken, vagy éppen lépcsőházakban folytatott rendszeres dohányzást kifogásolják, de nekünk nincsen hatósági jogkörünk ennek tiltására.

- Ezeket a szabályokat az adott társasház lakóközösségének kellene meghozni, az előírt túlnyomó többséggel - folytatta dr. Sasvári Ildikó. - Ha a lakók által elfogadott házirendben tiltják a közös helyiségekben való dohányzást, akkor az előírás megsértői ellen szabálysértési eljárást lehet lefolytatni.

A hivatalos vélemények hallatán panaszosunk úgy fogalmazott: a kör bezárult.

Abban a házban ugyanis, amelyben ő lakik, néhány évvel ezelőtt panaszára a közös képviselő végigjárta a lakókat, akik aláírásukkal igazolták, hogy: nem zavarja őket a szomszéd lépcsőházi dohányzása.

- Persze, hogy nem zavarja őket - így a panaszos, - hiszen én a harmadik emeleten lakom, a többiek az alsóbb szinteken, vagyis sohasem járnak erre!

Az említett házon van még egy negyedik szint is, a tetőtéri lakásban, ám az ott élők sem szavaztak az idős panaszos mellett. Lehet, azért, mert velük is rossz viszonyban van: a gyerekek állandóan ugrálnak a padlón...

Leszögezem: nem vagyok dohányzó ember. Különböző munkahelyeimen már évekkel azelőtt küzdöttem a füstmentes légtérért, hogy törvényt hoztak volna erről.

Kevés sikert értem el...

Most mégis azt mondom, hogy nem lehet mindenről törvényt hozni. A jog eszközeivel nem lehet szabályozni a mindennapi élet összes apró, mégis fontos mozzanatát.

Sőt: a legtöbb ilyen, közös, sőt: közösségi dologban nekünk, az érintetteknek kell megegyezésre jutnunk, ahelyett, hogy mások által, messziről hozott, a legtöbbször éppen ezért be nem tartott jogszabályokkal bombáznánk egymást.

Így kellene...