Dr. Kőbányai János és Sebestyén Andrea elnyerte az Év Orvosa illetve Ápolónője címet

Egy tudósításban már beszámoltunk róla, hogy egy adonyi háziorvos és az ugyancsak adonyi orvosasszisztens nyerte internetes kiadásunk szavazási versenyét az Év Orvosa, illetve az Év Ápolónője címért. Dr. Kőbányai János és Sebestyén Andrea a nyáron már elnyerte a Hónap Orvosa illetve Ápolónője címet is. Bár ők egyáltalán nem viselkednek úgy, mint akik diadalt arattak: maradtak olyannak, mint voltak. Mindketten hangsúlyozzák, hogy sikerük kollégáiknak, az adonyi egészségügyi központban dolgozó másik két orvosnak, valamint a másik négy ápolónőnek és a két védőnőnek is köszönhető! Összehangolt, jól működő csapatot alkotnak. Valószínűleg ennek a magatartásnak is köszönhetik azt, hogy annyi szavazatot kaptak... Természetesen kifogástalan szakmai munkájuk mellett! Adonyban nem kell orvosra sokat várniuk a betegeknek (ehhez hozzájárul az öt éve szemkápráztatóan jó minőségben felújított egészségház jó felszereltsége és remek beosztása is), és az egészségügyi személyzet is megtalálja a számítását. Nincs nagy praxis, az önkormányzat közalkalmazottakként foglalkoztatja őket. Dr. Kőbányai János, az Év Orvosa 1982-ben kapta meg diplomáját, s mielúőtt 1990-ben Adonyban vállalt volna munkát, a dunaújvárosi kórházban dolgozott, akár csak gyermekgyó- gyász felesége. Három gyermekük volt, kellett a nagyobb lakás. Azóta már felnőtt a negyedik gyerek is (orvos nincs közöttük...), s felépült a doktorék családi háza is. Van hol játszani a négy unokának! Kőbányai doktor, aki feleségével együtt nagy hangverseny- és színházjáró (az autó- pálya nekünk épült, mondja), szakmája változásain is sokat töpreng. Például azon, hogy Adonyban negyedszázada viszonylag sok alkoholbeteg volt – s mára ez a baj szinte kiveszett. Érdemes lenne felmérni az okait...

Dr. Kőbányai János és Sebestyén Andrea, az Év Orvosa és az Év Ápolónője munkahelyükön, az adonyi egészségházban

Sebestyén Andrea (aki nem Kőbányai doktor, hanem a másik háziorvos, dr. Glashütter Csaba asszisztense) ugyanazon a helyen ül, ahol évtizedekig édesanyja volt a körzeti orvos segítője. Az orvos pedig a nevelőapja volt... Andrea, dacára a családi hagyományoknak, semmi szín alatt nem akart ápolónő lenni – de mégis az lett! Még Lipótmezőn is dolgozott éveket, bár volt napközis nevelő is az iskolában. Igaz, az ő szakterülete a rendelőben adminisztráció, és remekül boldogul is vele. Én meg azon kapom magam, hogy irigylem e két, betegeik által szavazatokkal kitüntetett embert: az őket kö- rüllengő harmóniáért!