Dr. Pálházi Gábor Nagykarácsony díszpolgára, ha fa lenne, már gyökeret eresztett volna

Egy "pesti ember" mikor lesz nagykarácsonyi?

- Az ideérkezésemig ez a település teljesen ismeretlen volt a számomra, de megszerettem, és ezért maradtunk itt ilyen sokáig. Eleinte még hallottam azt a kifejezést, hogy "gyüttment", de engem az sohasem zavart. Nem is nagyon volt időnk ezt a bizonyos határvonalat figyelni. Mindenképpen befogadóak, és köszönnek egymásnak az itteni emberek. Egy év után már mi is mindenkit ismertünk. Nagykarácsony egy nyugodt község. A világ többi részéhez képest még most is annak mondható, ezért ma is jól érzem magam ezen a településen, ahol a saját házunkban lakunk. Hosszú idő áll mögöttünk, sok elvégzett feladattal, és mi a feleségemmel mindig azon dolgoztunk, hogy minél jobban el tudjuk végezni a munkánkat. Nagy kihívás várt ránk: rendbe tenni a helyi egészségügyet, ami azért sem volt könnyű, hiszen az ideérkezésünkkor egy fonendoszkóp és egy reflex kalapács volt a rendelő egész fölszerelése. Megelégedettséggel dolgoztam itt. Ha fa lennék, már gyökeret eresztettem volna.

Önhöz nem lehet csak úgy egy gyógyszerért beugrani. Abból egy vizsgálat lesz.

- A beteg érdekében teszem. Nekem is egyszerűbb lenne, akár a folyosón átadni azt az egy szem gyógyszert. Ilyen esetben csupán pár perces szűrésről van szó, amivel kicsit körülnézünk a beteg egészsége körül, s föltérképezem az állapotát. A remélem nem kellemetlen procedúra főképp azokra vonatkozik, akik nem, vagy csak ritkán járnak a rendelésekre.

Dr. Pálházi Gábor azt mondta: "Ha fa lennék, már gyökeret eresztettem volna." Fotók: BAT

A nap egészét a feleségével együtt töltik...

- Munkában és a szabadidőnkben is jól elvagyunk és kiegészítjük egymást. Ennyi idő múltán a feleségemmel már fél szavakból és egy - egy pillantásból is értjük egymást. Emiatt az élet minden területén gyorsan, hatékonyan tudunk együttműködni, jól megy a közös munka.

Ön nem "csak" egy háziorvos!

- Alapvetően háziorvosi tudományos érdeklődésem volt, és ilyen előadásokat is tartottam. Három szakvizsgám van. A napi munkám mellett máig is publikálok a szakterületeim tárgyában. Szakmai és ismeretterjesztő tevékenységemet, valamint az elméleti munkásságomat különböző díjakkal ismerték el. Ezen a pályán folyamatosan szükség van az önképzésre is, hogy minél felkészültebbek legyünk a hivatásunk gyakorlásában.

A rendelésen kívül...

- Remélem, civil arcom is van. Korábban közéleti munkát is vállaltam, benne helyi képviselőként tevékenykedtem. Amennyiben az időm engedi, ma is szívesen részt veszek a közösség rendezvényein. Energiát ad az orvosi munkához, hogy mi hívő katolikusok vagyunk. Másrészt mindig is érdeklődtem a művészetek iránt. Festészet terén a lelki indíttatásunkból adódóan főképp a középkori templomi festészet érdekel, de emellett a gyengém a francia impresszionizmus is. Szeretem a zenét, benne az operát és az operettet. Amikor módunkban áll, szívesen megyünk színházba is. Általában Budapesten. Régóta múzeumjáró embernek mondhatom magamat és jól ismerem ezeket a fővárosi intézményeket.

Pálháziné Muhari Györgyi: "A munkahelyi főnököm a férjem is egy személyben"

Meddig tervezi a gyógyító pályáját?

- Az emberi életnek véges az aktív része. Egyenlőre van rá energiám és szívesen végzem a munkámat. Hogy meddig? Sok mindentől függ és ezért erről még nem tudok nyilatkozni.

A díszpolgárt felesége, Pálházi Gáborné Muhari Györgyi segíti a folyamatos, magas színvonalú munkájának elvégzésében. Ritka, jó példaként erősítik egymást a munkában és a magánéletben.

- Mindenekelőtt erősnek nem nevezném magam, inkább határozottnak. A közös sikerünk? Amikor az egyik fél mindig enged, abból lehet egy hosszú házasság, de nem hiszem, hogy nagy öröme lehet benne a feleknek. Mi a felmerülő problémákat, a kicsiket és a nagyokat is megbeszéljük, és mindig közösen oldjuk meg. Akár a hivatalos dolgokra, vagy a magánéletünkre gondolok. A munkahelyi főnököm a férjem is egy személyben, ami nem jelent nekünk problémát. A rendelőben mindig az övé az utolsó szó, de otthon sem feltétlenül az enyém. Megoszlik - mondja az asszony.

Hogy sikerült a beilleszkedésük?

- Lépésről lépésre kapcsolódtunk be a falu életébe, és vettünk részt az itteni rendezvényeken. Úgy éreztük, hogy ez is az otthonunk lett. Ugyanakkor rendszeresen visszajártunk a szüleinkhez Budapestre. Ahhoz képest, hogy én gyerekkoromban kertes házban laktam, itt már nem vágytam az állattartásra. Konyhakertészetem volt, amiben (mivel ez egy nagyon aranyos falu) sokat segítettek a környékbeli nénik. Most egy saját házba költözve viszont kialakítottunk egy kis konyhakertet, amit közösen művelünk. Szerintem egyikünket sem kellett sem ambicionálni: az ideköltözést és a letelepedést is közösen határoztuk el. Jó döntés volt Nagykarácsonyra költözni!

Pálházi Gáborban középiskolás korában fogalmazódott meg a a pálya iránti vágy. Gyógyító ember akart lenni. Egy csapatban dolgozik a feleségével és az asszisztensével. Az elvégzett munkáról a hivatáshoz kötődve, vagy akár a magánéletről szólva is minden cselekvést, többes szám első személyben fogalmaz meg.