Dr. Szabó, a spártai úgy érzi, az emelkedőkön még javulnia kell egy kicsit

Dr. Szabó Zoltán tíz évvel ezelőtt úgy döntött, hogy mintegy két évtizednyi dohányzás után végleg leteszi a cigarettát. Meg is tette. S ha már így alakult, gondolta fut egy kicsit.

Azóta majdnem minden nap fut pár kilométert. Előbb csak négyet, ötöt, majd tízet, húszat, végül már maratonokat, sőt ultramaratonokat futott. Utóbbi a 42,195 kilométeres maratoni távnál hosszabb futásokat jelenti: a mi dokink, ha szabad így szólítanunk őt, futott már 250 kilométert is a Balaton körül.

Dr. Szabó Zoltán az egyik szupermaratoni verseny közben, valahol a Balaton körül. Fotó: Archív

Sajna, több mint harminc óra alatt tette meg ezt – ami ugyan ötvenegynéhány esztendősen egészen kiváló teljesítmény, ám ahhoz kevés, hogy az ember automatikusan bekerüljön a spártai maraton mezőnyébe.

Márpedig Szabó doktornak ez volt az álma – és ez most teljesült!

Ha nem is automatikusan, hanem sorsolással, mivel a szabályok úgy szólnak a világ talán legkeményebb ultramaratoni versenyén, hogy akinek van huszonnégy óra alatt teljesített legalább száznyolcvan kilométeres igazolt futása, az részt vehet a spártai maratoni sorsolásán. S ott most neki kedvezett a szerencse.

Huszonkilenc magyar nevezőből hatan automatikusan megfeleltek a követelményeknek, heten pedig a doktorhoz hasonlóan sorsolással kerültek a nemzetközi mezőnybe.

Félreértés ne essék: vannak a spártai 246 kilométerénél hosszabb versenyek is, ám keményebbek aligha: rengeteg a hegy és a völgy, árnyék gyakorlatilag nincs az egész távon, a hőség óriási az athéni rajt és a spártai cél között, az időtartam pedig, ami alatt teljesíteni kell a távot, péntek reggel hat órától szombat este hat óráig, azaz harminchat egész órán át tart. Ám rész-szintidők is vannak: ha valaki nem ér oda valamelyik állomáshoz a megadott időn belül, akkor kizárják.

A verseny harminc éve hagyományosan mindig szeptember utolsó péntekén kezdődik. Addig a mi futó dokinknak (egy korábbi cikkünkben említettük így őt, s ez persze nem jelenti azt, hogy futtában vizsgálná és látná el a betegeit a dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház I. Belgyógyászati Osztályán: visszajáró betegként tudom, hogy alapos ember) a hőséghez is meg az emelkedőkhöz is jól hozzá kell szoknia. Különben hiába fárad a tervek szerint négytagú kísérő csapata, és hiába fizeti be a 450 eurós nevezési díjat is. Igaz, 56 évesen már nem fog csúcsokat dönteni, de a célba érkezés mindig nagy öröm...