Egy különleges gyűjtemény: Borbély Csaba szobáját több mint kétszáz porcelán arcú baba díszíti

2016. január 11., 16:30 szerző: Körmendi Erzsébet fotós: Ady Géza
hozzászólás
Dunaújváros - A hozzátartozóknak szánt karácsonyi ajándékból szenvedély lett: Borbély Csabának több mint kétszáz babája gyűlt össze nagyjából tizenöt év alatt.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Borbély István Csaba külföldön dolgozik. Emlékei szerint nagyjából 2000 táján lehetett, amikor karácsonyi ajándékot keresett a szeretteinek, és az egyik svéd bolhapiacon, meglátta a porcelán arcú babákat, amelyek szinte megszólították. Nemcsak őt, hiszen a család hölgy tagjait is, akiknek nagy meglepetést, örömet okozott az egyedi, különleges alkotásokkal.

- A következő külföldi utamon már kifejezetten kerestem ezeket a korhű öltözetű, aprólékosan kidolgozott, bájos porcelán babákat. Csak gyűltek és gyűltek a szobában, egyszer csak azt vettem észre, már több mint száznál tartok, és nincs hova tenni az újabbakat - mondja Csaba a szobában, ahol oda kell figyelnünk arra is, hova lépünk, mert körös körül babák ülnek, állnak mindenütt. Ma már a kétszázat is meghaladja a babák száma. Gyönyörűség valamennyi - lenyűgöző a látvány. Hamar rájövök: a szemrevételezés időigényes, hiszen valamennyi darabot érdemes egyenként megfigyelni, szemlélni az apró részleteket, a szemet, az arc formáját, a tekintetet, a hajat, a ruha minden négyzetméterét, a fodrait, a ráncait.... Kísérőlevéllel rendelkező míves munka valamennyi, nem gagyitermék.

Menyasszonyok, hercegnők, bohócok, fiúk, lánykák és hölgyek - mindegyik remekmű. Fotók: Ady Géza

Csaba nagy fájdalma, hogy már nem tudja hova tenni a babákat. Férfiként úgy gondozni is képtelen a gyűjteményt, ahogyan azt kellene, hiszen a ruhák, a babahajak folyamatosan ápolást igényelnek. Portalanítással nem érik be... A férfi nagy kezével ügyetlenül köti meg a parányi cipő fűzőjét - hiába, az ilyesmi nem neki való. Leginkább gyönyörködni szeret ezekben a csodákban, szépségük lenyűgözi. Jóleső érzéssel tölti el minden alkalom, amikor bemutathatta gyűjteményét. Az óvónők ilyenkor szeretettel gondoskodnak a babákról, kifésülik a hajukat, kimossák a ruhákat, felvarrják a fodrokat, csipkéket. Áhítattal nézik az aprólékosan kidolgozott arcokat, ruhácskákat, alsószoknyákat, kalapokat, fejkendőket, sapkákat. Mindegyik önmagában remekmű.

Csaba gyűjtőszenvedélye nem merül ki babákban: réz és ezüst dísztárgyakat, gyertyatartókat, korsókat, miniatűr festményeket, brüsszeli csipkéket - amiket az édesanyjának hozott - láthatunk nála a falon, a polcokon, vitrinben. Nemrég áthívta a lakásába a szomszédban lakó idősebb asszonyokat, akik odavoltak a látványtól. Csaba azt mondja: nagyon szeret örömet okozni, megajándékozni másokat a szépséggel, látni az emberek, a gyerekek arcán a boldogságot, amikor kézbe vehetnek egy-egy ilyen csodás babát. Szeretne állandó tárlatot nyitni a gyűjteményéből - ne csak dobozban álljanak otthon -, hogy ne csupán ő és ismerősei, hanem bárki részese lehessen ennek a csodának. Egy ilyen állandó kiállítás akár turistacsalogató vonzereje lehetne a városnak.

Jó lenne egy állandó kiállítás!

A helyi Aranyalma, Kulcs és Adony után hamarosan az Aprók Háza óvodában láthatjuk Borbély Csaba babagyűjteményét. Legutóbb is gazdagon illusztrált életképeket alakítottak ki a babákkal, volt esküvő, játszótér, bolt, strand, kirándulás a tiroli hegyek lankáin. A gyűjtő számára boldogság, amikor az emberek megsimogatják a porcelán arcokat, igazgatják a csipkéket, a ruhák ráncait.

Körmendi Erzsébet

hozzászólás

Facebook

Hozzászólások