Egy mosolygós fiatalember dalai

Ármai Balázs igazi közösségi emberré vált Adonyban  (Fotó: Ónodi Zoltán)

Ármai Balázst nagyon sokan ismerik Adonyban és egyre többen tudják azt is, hogy milyen ember.

Pedig nem is adonyi. Csak tősgyökeres... Amennyiben anyai nagyszülei odavalósiak, s már ő is (újra?) adonyinak érzi magát, hiszen már tizennégy éve itt él családjával, feleségével (aki a szó minden értelmében tősgyökeres) és kilencéves kislányával.

Balázs élelmiszerkereskedelmi eladóként dolgozik Dunaújvárosban és környékén (húsárut szállít), szabadidejében pedig ott van szinte minden közösségi rendezvényen és műsort ad.

Ott kezdődött a dolog, hogy fiatal korában (bár még most is csak 37 éves...) barátaival kiváló rockegyüttest szerveztek Szabolcson: három gitáros, egy billentyűs, egy szaxofonos és egy dobos.

A Kaszinó (ez volt a rockbanda neve) szép reményekre jogosított, évekig azon dolgoztak tagjai, hogy fesztiválokon, klubokban fellépve profi, azaz a zenélésből élő csapatot alkossanak csakhogy a megélhetés kényszere bevitte őket is a lakodalmak sorába. Ez munka mellett, próbákkal, fellépésekkel súlyosbítva már soknak bizonyult. Balázs egy barátjával még ma is zenél esküvőkön de hivatásos előadóművész szeretne lenne. Olyan, aki egy szál gitárral lép fel, és a szívéből énekli a neki és közönségének kedves dalokat.

S éppen ezt csinálja mostanság minden adonyi (és környékbeli) rendezvényen, kiállításmegnyitón, ünnepségen. Egyre nagyobb és egyre megérdemeltebb sikerrel! Ugyan pénzt nem fogad el ezekért a fellépéseiért, de azt elvárja, hogy aki hallja, gondolkodjon el egy kicsit azon, amit hallott.

Egyik legközelebbi fellépése az adonyi művelődési házban, egy kiállításmegnyitón lesz. Cseh Tamás dalaiból fog énekelni egy válogatást...

Tagja még az adonyi Lélekmentők kamarakórusnak is, amely egy templomi közösségből alakult, és amellyel szintén jó szívvel és szívből énekelnek közönségüknek.

Balázs úgy találja, hogy húsz éve, de még tíz esztendeje is egészen mások voltak az összejövetelek, ünnepségek, lagzik. Sokkal felszabadultabbak, jókedvűbbek, türelmesebbek voltunk egymáshoz mindannyian.

Manapság már nagyon sok ingerültséget kell elviselnünk egymástól, mondja egyik kényszerű megfigyelőnk, Ármai Balázs. Így válik érthetővé következő mondata:

- Mindig is vágytam valami más zenére, valami megpihenősre, amitől megnyugszik a lelkem - mondja.

Úgy tűnik, megtalálta. S ha igaz, vele mi is...