Egy távlatos fiatalemberünk

Ismerek egy csendes, szerény fiatalembert, aki amellett, hogy szemtelenül fiatal (mindössze 17 éves), máris nagy reményekre jogosít. Aminek (szerencsére!) alig van tudatában, így továbbra is megőrizte alapvető visszafogottságát saját teljesítményével kapcsolatban is.

Pedig kevesen mondhatják el magukról, hogy ebben a korban két nagy sikert is elértek egyetlen hónap alatt – igaz, nem egy hónapi, hanem sokkal több munkával.

Vida Zoltán, a Rudas középiskola 11. osztályos hallgatója, miután megnyerte a középiskolásoknak a miskolci egyetemen kiírt tudományos diákkonferencia versenyét a földtani tudományok között, nagysikerű előadást tartott a Dunaújvárosi Főiskola Tudomány Hetének konferenciasorozatán is.

Mégpedig a Táborállási és kulcsi magaspartok csuszamlásos domborzatfejlődése címmel. Ismerősei laknak mindkét helyen, ezért kezdte érdekelni a téma – mivel a fiatalember maga: dunavecsei, így ő nem érintett ebben a dologban.

Igen, Vecséről jár be naponta busszal a városba, este pedig haza. Sőt, előfordul, hogy naponta kétszer is megteszi az utat, ha valami elintéznivalója otthon. Fiatal még, nem viseli meg a bejárás...

Városunkba a Rudas jó híre vonzotta, s nem is csalódott ebben. Olyan tanárokra talált itt, mint például Horváth Csaba, aki az alapvetően közgazdasági érdeklődésű fiú figyelmét felhívta a földrajzra, mint (mondhatni) határtudományra, annak gazdasági összefüggéseire. Így született az említett dolgozat is, ami megérdemelet sikert aratott felkészültségével és rövidségével. Tanár és diák szerencsés egymásra találása volt ez: az amúgy is szófukar fiút felkészítő tanára is rövidségre, tömörségre intette. A hatás mellbevágó lett!

De nehogy azt gondolják, hogy Zoltán afféle száraz szobatudós! Bár jó tanuló (4,7 volt a legutóbbi átlaga) de már tíz éve jár népitánc-együttesbe, és más tekintetben is igazi közösségi ember.

Mást ne mondjak, két éve ő a Rudas diákönkormányzatának elnöke, és egy hónapja a városi diákönkormányzatok megválasztották diák-alpolgármesternek is.

Húga is jó tanuló, aminek örülhet (örül is) Zoltán mozdonyvezető apja és pedagógus anyja. A fiú nagy álma pedig, hogy (földtudományi sikerek ide vagy oda) nemzetközi közgazdaságtant tanulhasson a budapesti Corvinus Egyetemen. Csak hát, a pénz...

Javasoltam neki a helyi főiskolát, ahol már ismerik, ugye, s ahol kitűnő gazdaságföldrajzi oktatás folyik, de csak udvarias bólogatást kaptam válaszul.

Egy szép álommal nem versenyezhetünk...