Rudasos szalagavató: erről egy évig biztosan beszél majd a város

2016. január 30., 07:00 szerző: Körmendi Erzsébet fotós: Ady Géza
komment
Dunaújváros – A Rudas Közgazdasági Szakközépiskola szalagavatója minden évben más, páratlan a maga nemében. Ezúttal is különleges volt: a tanári kar érettségi jelenettel állt elő, megmutatva a végzősöknek, hogyan (vagy inkább hogyan nem?) kell ezt csinálni....
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

A péntek esti megint egy olyan rudasos szalagtűzés volt, amelyről egy évig biztosan beszél majd a város, illetve az érintettek, az iskola tizenkettedikesei tovább is, hiszen örökre megőrzik emlékezetükben – az ő életükben ez volt az első és egyetlen. A nagy pillanat, amiről Szemenyei István igazgató azt mondta a köszöntőjében: „azokat a különleges pillanatokat keressük, amelyek magukban hordozzák az örökkévalóság ígéretét, amelyek végigkísérnek bennünket a hosszú úton. A párhuzamos sorsok, mint fénysugarak egymás mellett futnak, aztán jön egy mérföldkő, egy lencse, egy varázslatos este, ami egy pontba rántja össze őket, tüzet gyújt a szívekben, és beleégeti magát a lelkünkbe egy életre. Ezért érezhetjük úgy, hogy elérkeztünk a középiskolás évek legszebb, legmeghatóbb állomásához: az elválás kezdetét és a vizsgák közeledtét jelző, az összetartozást jelképező szalag feltűzéséhez. Büszkeség és öröm tölt el a zsúfolt nézőtér és a felsorakozott osztályok láttán, mert tudom, hogy mennyi egyéni erőfeszítés, hétköznapi siker és kudarc, barátság, szerelem, szülői féltés, tanári intelem és igazolatlan óra vezetett el a mai találkozáshoz.

Összetett üzenetei számtalan megközelítési lehetőséget kínálnak az egészen magasztos gondolatoktól a hajnalig tartó buli hangulatáig.” Bizonyosan állíthatjuk: komoly alapokra helyezték az ünneplést, humorral, eleganciával tehetséggel és elérzékenyítő szépséggel. Nos mindjárt az elején keringő dobogtatta meg a vendégek, elsősorban a szülők szívét. Két osztálytánc között hallhattuk az igazgatói köszöntőt. Az osztályfőnökök fergetegesek voltak: Kurucz Gergely duettet énekel tanítványával, Horváth István tangót táncolt egyik diákjával, valamint Matussné Füleki Hella és Kratzmajer Zoltán dala is a végzősöknek üzent.

A Rudasban sokan hódolnak a különböző művészeteknek, így bőséges volt a repertoár: a végzősök közül csillantották meg tehetségüket néhányan. Megszólaltak a Rudas hangjai – a kórus méltán híres. Ami pedig utána következett, az a nem semmi kategória: érettségi vizsga jelenet – tanárok módjára! Pazar volt, amit az osztálytáncok után a szalagtűzéssel koronáztak meg. Ahogyan Szemenyei István mondta a végzősöknek: Furcsán hangzik, de itt a sportcsarnokban TI jelentitek a reményt.

A reményt szüleiteknek, hogy megtaláljátok a boldog, kiegyensúlyozott élet ösvényét. Reményt tanáraitoknak,  hogy talán mégsem voltak hiábavalók a magyarázatok, tanácsok, és reményt egymásnak, hogy van kiben bíznotok, van kivel szövetkeznetek a jövő meghódításában. Ha mennétek már, mert tényleg szűk az iskola, az természetes. Ha fáj egy kicsit, hogy menni kell, az jó, mert azt jelenti, nem voltak elpazaroltak az itt töltött évek. A felelősségetek napról napra nő, mert a remény tettek nélkül csalódást szül. Erre figyelmeztet a szalag, ami a ruhátokra került, és ha átérzitek ennek súlyát, akkor talán a holnap is láthatóbbá válik.”

Körmendi Erzsébet

2016. január 30., 07:00 szerző: Körmendi Erzsébet fotós: Ady Géza

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...