Hírek

2015.11.29. 21:37

Az urbanizáció következtében az emberi kapcsolatok mindenhol átalakultak

Dunaújváros – Szirmai Viktória településszociológust a nyolcvanas években az is foglalkoztatta, hogy léteznek-e szomszédságok a városban? S ha igen, akkor milyen egységekben? A vizsgálata arra is kiterjedt, hogy mit jelentenek a szemtől szembeni kötődések?

Szente Tünde

Csak a formális köszönést vagy már beszélgetést is, de kiváltképpen olyan barátkozást, ahol a tudás és az értékek, valamint az életmodellek cseréje is tapasztalható? A szomszédságok a város születésekor hamar kialakultak. A város újszerűsége – ebből fakadóan a településre érkezők magánya és kapcsolatnélkülisége, az életmódváltás fájdalma – a szomszédsági kapcsolatok kibontakozását sürgette – írta Szirmai Viktória a „Csinált” városok, a Magvető Kiadó Gyorsuló idő sorozatában, 1988-ban megjelent könyvében, amely a hazai városszociológia alapművének számít.

Ez idő tájt a szomszédság pótolhatta a legközvetlenebb emberi kapcsolatokat, feloldotta azok magányát, akik család és rokonok nélkül jöttek a városba, vagy éppen itt váltak társtalanná – véli a szerző. Már a város életének első évtizedében a családi kapcsolatok az országos átlagot meghaladó mértékben megbomlottak. A szomszédság gyors kialakulását az „őslakók” falusi múltja is segíthette.

A városfejlődés kezdetén volt a szomszédságnak igazán kiemelkedő szerepe Fotó: Archív

Az iparosodás és urbanizáció következtében az emberi kapcsolatok a világon mindenhol sorra átalakultak, részben veszítettek korábbi, a hagyományos falusi közösségekben betöltött jelentőségükből. A nyugat- európai, de az amerikai társadalmakban például a szomszédság jelentősége a városfejlődés kezdetén különösen háttérbe szorult. A nagyfokú mobilitás, a városok, városnegyedek állandóan átalakuló társadalmi szerkezete nem kedvezett a szomszédságok létrejöttének. Az urbanizáció ütemének lassúsága, a homogén lakónegyedek kibontakozása azonban újjáélesztette a szomszédsági egységeket. A faluról városba érkezők között szinte rögtön kialakultak a szomszédsági kötődések. A későbbiekben, a városi kultúra elsajátításával, az adaptációval a szomszédság szerepe fokozatosan csökkent. A szociológiai vizsgálatok a társadalmi foglalkozási csoportok szomszédsági viszonyai között általában éles különbségekre utalnak. Elsősorban arra, hogy a szomszédságok főleg a munkásrétegek, a tradicionálisabb, zártabb életviszonyú alacsonyabban iskolázottak és szakképzetlenek, sokszor idősebbek és magányosabbak között szerveződnek.

Az értelmiségiek között ritkább a szomszédsági élet, éppen a lakóhelyen kívül szerveződő nyitottabb, a társadalomhoz több szállal kapcsolódó életmódjuk miatt. Dunaújvárosban a társadalmifoglalkozási csoportok szomszédsági kapcsolatai között jóval kisebbek a különbözőségek, szinte mindenki részese a szomszédsági életnek. Az adatok „vallomása” szerint a mintába kerültek csupán 11 százalékának nincsenek köszönő kapcsolataik a lakóházban és 17 százalékának a környéken. A városlakók csupán 13 százalékának nincsenek házbeli és 25 százalékának  pedig környékbeli beszélgető kapcsolataik. A baráti-szomszédsági viszonyok már kevesebb embert fognak át, a megkérdezettek 52 százalékának nincsenek barátai a házban, 60 százalékának pedig a környéken. A munkáshelyzet zártabb jellegét a dunaújvárosi munkások inkább házbeli kapcsolatai, az értelmiségiek és szellemi dolgozók nyitottabb, mobilabb életviszonyait főleg környékbeli kapcsolataik fejezik ki. További helyzetbeli különbséget tükröz, hogy a köszönés és a beszélgetés kiváltképp a munkásokra, az értelmiségiekre és szellemiekre kevésbé jellemző. A barátkozás leginkább az értelmiségeknél tipikus. A szakmunkások jóval nyitottabb, kapcsolatgazdagabb lakóhelyi életet élnek, mint a segéd- és betanított munkások.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!