Szikrát lobbantott eme nap - Megemlékezés Dunaújvárosban

A hagyományok szerint a rendezvényt a 1848-as emlékműnél rendezték meg, amely a Himnusz eléneklésével kezdődött. Majd a Bartók színház művészeinek színvonalas műsora következett, a teátrum táncosainak egyedi produkciója mellett Fritz Attila és Csadi Zoltán színművész mondott verset. Ezek egyike, Petőfi Sándor Első esküm című költeménye volt: „...Nagy és szent esküt mondék börtönömben, Hogy életemnek egy főcélja lesz, S ez: a zsarnokság ellen küzdeni. S ez eskü most is olyan szent előttem, Amilyen volt az első pillanatban, S verjen meg engem a hatalmas isten, Verjen meg még a másvilágon is, Ha valaha ez esküt elfelejtem!

Majd felsorolták a tizenkét pontot is, ami az 1848. március 15-én, Pesten kitört forradalom követeléseit foglalta össze.

Őket követte az esemény szónoka, Farkas Lajos, az Intercisa Múzeum igazgatója.

Farkas Lajos kiemelte, az ősök a honfoglalással hazát teremtettek itt a Kárpát medencében, 1848/49 eredményeképpen pedig Magyarország elindult a polgárosodás útján. Hiába végződött a szabadságharc és a forradalom a Habsburgok győzelmével, ez a piciny nép harca útmutatásul szolgált a történelem folyamán a többi, bilincsét lerázni igyekvő népnek.

– Bármennyire is igyekeztek és igyekeznek ma is egyesek félremagyarázni, a magyar nép küzdelme meghatározója volt Közép-Európa történelmének. Március 15-én egy szikra lobbant, amire az egész kontinens felfigyelt és a szabadságharc bukása után Európa élete már merőben más volt. Ledőltek a feudalizmus bástyái és a polgári demokrácia vette kezdetét. Akármi is történt 1848 március idusa után, az elkezdett folyamat visszafordíthatatlanná vált, a jobbágyság megszűnt és semmilyen reakció vissza nem hozhatta a a 19. századba a középkort – fogalmazott.

Majd hangsúlyozta, ugyan tudjuk mi történt március 15-én, de mégis szükséges újra és újra szemügyre venni ennek a napnak a csodáját. Ám ez megkívánja a számvetést, mit is ünnepelünk, nehogy szertartássá merevedjen az, ami tartalma miatt megújuló ünneppé kell váljék.

– A sok megpróbáltatással járó harc egységbe kovácsolta a magyar nemzetet, nemesek, értelmiségiek és egyszerű parasztemberek álltak Kossuth zászlója alá. Mindenüket, életüket is készek voltak feláldozni a haza oltárán, pedig tudták, hogy a győzelemre nagyon kicsi az esély – fogalmazott az igazgató, majd feltette a kérdést, vajon a mai magyar ember képes lenne-e ekkora áldozatot hozni hazája szabadságáért. Van-e még bennünk hazaszeretet, tartás, vagy a pénz istene elvakít minket és szinte mindent az anyagi haszonszerzés alá rendelünk.

– Petőfi, Jókai, Vasvári töretlen hite kell, hogy útmutatást adjon a mai magyar ember számára. Abból a minden elsöprő tűzből kell erőt meríteni és hinni, ahogy akkor ők tették. A magyarság összetartására van szükség ma is, a történelem során kapott pofonok pedig rámutattak arra, mindig vereséget szenvedtünk amikor széthúzó, nemzetromboló politikát folytattunk. Nemzeti egységünkben rejlett és rejlik ma is az erőnk. A tét ma is nemzetünk fennmaradása, csak egy kicsit más formában. Tudjuk, a honfoglalástól napjainkig rajtunk soha senki nem segített, mindig magunkra voltunk utalva és hagyatva. Az eredményekért pedig keményen meg kellett harcolni és mindig mindenért magasabb árat fizettünk, mint a körülöttünk élő népek.

Farkas Lajos felhívta a figyelmet arra, hogy ezen a napon igenis ünnepeljünk, mert van mit és van kiket. Kötelességünk emlékezni, ünnepelni és harcolni, mert ezzel tartozunk apáinknak és egyszer az utókor számon fogja kérni rajtunk, milyen Magyarországot, milyen Dunaújvárost hagytunk rájuk.

– Nem mindegy, hogy a mai magyarság úgy kerül-e be a történelemkönyvekbe, hogy ők voltak azok, akik eltékozolták azt, amit rájuk bíztak az elődök, vagy úgy emlegetnek bennünket a következő nemzedékek: ők voltak azok, akik nagyon sokat tettek magyarságukért.
Ezt követően a pártok, civil szervezetek, valamint intézmények képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúit, az önkormányzat nevében Cserna Gábor polgármester és Vargáné dr. Sürü Renáta jegyző tisztelgett a hősök előtt, de lerótta kegyeletét dr. Galambos Dénes országgyűlési képviselői is az emlékműnél.

Pedig az időjárás nem kedvezett akkor

A kezdetet, március hiteles krónikáját ismerjük, tudjuk, hogy esett az eső, éppen vasárnap volt és sok vidéki jött fel Pestre. Ezzel szemben a nagy német költő, Heinrich Heine a forradalmakról írva kifejti, milyen időjárásra van szükség egy sikeres népi megmozduláshoz. Szerinte például az esőnek nem szabad esnie, mert az riasztólag hat az emberekre. Ennek tudatában és ennek ellenére a márciusi ifjak hittek eszméik tisztaságában és szentségében – s nekik lett igazuk.