Elcsöndesedett a Petőfi liget

Szűk másfél hónap alatt húsz produkciót kínált a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza nyári, szabadtéri rendezvénysorozata, a Petőfi Művészeti Liget. Ez egészen pontosan azt jelentette, hogy heti három alkalommal, összesen 18 estén át neves és kevésbé neves fellépők sokszínű zenei programokkal, vagy épp színházi, netán verses estekkel szórakoztatták a dunaújvárosi publikumot.

A szezon, de megkockáztatható, hogy az év koncertjét adta a Művész-Teraszon az Oláh Kálmán Trió, világszínvonalú játékával

A korábbi években megszokott műfaji sokszínűség az idei kínálatban talán kevésbé volt jellemző, miután új helyszínként beállt a sorozatba a Művész-Terasz, ahol a hazai dzsesszélet legjobbjai léptek fel. Olyanok, mint a remek Szakcsi Jr. Trió (bár Balázs Elemér nélkül), a remek összeállításban érkező Soso Lakatos Sándor Trio, a Balogh Gyula Jr. Quartet megerősítve az amúgy is remek fúvósszekciót a veterán szaxofonistával, Elek Istvánnal, vagy a szezon legjobb, legsodróbb, legprofibb koncertjét adó Oláh Kálmán Trio (ők viszont a zseniális dobossal, Balázs Elemérrel), így az összképben kissé dominálni látszik a dzsessz, amit persze örömmel üdvözöl minden, a műfaj iránt elkötelezett hallgató. Ráadásul ebben a műfajban tudott igazán kiemelkedően magas színvonalat nyújtani a liget sorozata.

Enyhe dominancia fedezhető fel a népzenei, vagy népzenéhez köthető zenekarok fellépésében. Itt is örülhettek a népi vonal kedvelői, hiszen a Kerekes Band, vagy Pál István Szalonna és Bandája ugyancsak kiemelkedő színvonalat jelentenek. Teret kaptak a zenei kísérletek is, mint például Koós-Hutás Áron Quintetje, no meg a szórakoztatás, vegyük csak a Swing á la Django-t, vagy a Maszkura és a Tücsökrajt, és persze a gyermekprogramokat se feledjük el. Dicséretes, véleményem szerint erősítendő vonal, hogy a zenekarok között több dunaújvárosi vagy a városból elszármazott fellépő is volt, mint az immár nemzetközi sikereket is magának tudható Jolly Jackers, vagy az éppen ugyanerre készülő Naked Woods, vagy a fiatalokat is a színpad elé hozó BeatKoho.

Lapis Erika hozta a tőle megszokott színvonalat Piaf önálló estjében (Fotók: Ady Géza)

Kasszakímélő, ám egyben presztízsnövelő is az elképzelés, hogy a hazaiak, a Bartók Kamaraszínház társulatának tagjai is lehetőséghez jutottak az összeállításban. Jó szívvel emlékezhetünk vissza Lapis Erika Edith Piaf életére felfűzött zenés estjére, vagy Tőkés Nikoletta Vers-es-es(e)t című szórakoztató magánszámára, amelyben sokféle női alkat bőrébe bújt, no és persze Csadi Zoltán Úti Levelek címet viselő önálló estjére Petőfi levelezéséből ollózva.

A legkevésbé a színházi előadásokat találták el idén (is), mély nyomot hagyó produkciót nehéz lenne említeni, ami azért is fájdalmas kijelentés, mert ezért a művészeti ágért kellett bár rendkívül nyomott áron némi pénzt leszurkolnia a nézőnek, ha a Művész-Terasz rendezvényein az illő fogyasztást nem említjük.

Mindig, mindenki tudna sokkal jobb programot összeállítani, de a meglévő keretből nem lehet okunk panaszra. A liget augusztus 29-én, egy monstre rendezvénnyel zár, és egyben indítja a színházi szezont. Annyit elárulhatunk, lesznek gyerekprogramok, és már biztos, hogy fellép Ferenczi György és a Herfli Davidson.

Elégedett vagyok az idei sorozattal, nagyon változatos és sokszínű volt.Örülök, hogy nagyon sok fiatalt láttam, ami annak is köszönhető, hogy voltak olyan fellépők, akik jobban megszólítják őket, öröm, hogy megérintik a fiatalokat. A nézőszám változó volt. Tudtuk, hogy melyik fellépőnél lesznek sokan, és sejtettük, hol lesznek kevesebben, de szerintem a kétszáz, ötszázfős közönség mindig megvolt. Nekem minden évben a színházi előadásokkal van a bajom. Most is ez volt a sorozat gyengébbik pontja, nem hozta azt a színvonalat, amit mi a színháztól elvárunk. Átgondolandó, nagyon nehéz olcsón, jót idehozni. Szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzánk. Jól működött a Művész-Terasz is, sokkal bensőségesebbek ott a dzsesszkoncertek. Komplex, és sokszínű rendezvény volt.