Elektroakusztikusok - Ütemkalandok a KMI-ben

Az 1950-es évek zeneszerzői paradigmaváltásával közel azonos időben jelentek meg a gomba módra szaporodó elektronikus stúdiók, amelyek hajdanában a rádiók égisze alatt működtek. A stúdiók egészen a késő hetvenes évekig tucatszám ontották magukból azt a műfajt, amit elektroakusztikus vagy elektronikus zenének hívunk. A kezdeti heves ellenkezés dacára ez az idézőjeles stílus, ez a szeszélyes hóbort mára műfaji rangot vívott ki magának. S hogy a lelkesedés és a kereslet visszaesett iránta, az talán nem a művek színvonala, hanem a „bárki lehet zenész”, „barkácsolj otthon”, „találd ki magad” jelszavak miatt alakult így. Az úgynevezett MIDI rendszer egységesítése okán kivívta az őt megillető rangot: összekapcsolta a pirítóst készítő masinát a kávéfőzővel és a modulokból felépülő szintetizátorokkal. A fenti eredmények dacára a nagyközönség a mai napig nem fogadta el az elektromos hangjelzésekkel, elektromos hangkeltéssel és különféle szűrő- és moduláló rendszerekkel operáló zenét. Szombaton este újfent megkezdhetjük az ismerkedést: Nagy Ákos, Baráth Bálint, Várnai Gyula és Matuz Gergely szerzeményei szólalnak meg a KMI-ben.