Elindult Iránba a két nyugdíjas kerékpáros: ötezer kilométer vár rájuk

Útnak eredt két nyugdíjas, ám vállalkozó szellemű biciklistánk szerdán reggel az iráni Iszfahán városába.

Mi ugyan csak a kis Vasmű útig tudtuk szemmel követni őket - de bízunk bennük, és abban, hogy mintegy ötezer kilométeres útjuk során semmilyen baj nem éri majd őket.

A búcsú pillanatai: a két kerékpáros könnyen felismerhető a családtagok, barátok között sportruhájáról. Balról Mihaldinecz László, jobbról Matulai György áll az indulás előtti percekben a Városháza téren, szerdán reggel hét órakor
Fotó: Ady Géza

Ígéretük szerint sűrűn értesítenek majd minket mindennapi kalandjaikról mobiltelefonos üzenetekben, és képeket is küldenek majd a bejárt útszakaszról ötvenhárom naposra tervezett útjuk során.

Szerdán reggel hét óra előtt néhány perccel családtagok, rokonok, barátok, ismerősök gyűltek össze a Városháza téren, hogy a magyar zászlókkal, nemzeti színű szalagokkal és persze csomagokkal alaposan felszerelkezett túrázóktól búcsút vegyenek. Mindenki vitézül magában tartotta az aggódást és a meghatottságot, amíg Matulai György társa, Mihaldinecz László nevében is kimondta a végső búcsúszót: - Hajrá, Dunaújváros, indulunk!

Bár az Iránba tartó út tartalmaz sport- és kalandelemeket is, a két résztvevő, Matulai György és Mihaldinecz László terveiben ez az út elsősorban a kikapcsolódást, a felüdülést szolgálja.

Kérdéses persze, hogy mondjuk egy tizenöt kilométeres emelkedő az Anatóliai-félsziget hegyeiben mennyire lesz üdítő, de aki ilyesmire nem vállalkozik, az ne álljon kerékpáros turistának...

Mindketten huszonöt-huszonöt kilogrammos felszereléssel vágtak az útnak: az első kilométereken talán egy-két kilóval nehezebb is volt a csomag, de a gyakorlat hamar kirostálja a felesleget.

A szerda reggeli búcsúztatók arcán (bár lehet, hogy tévedek) leginkább az aggodalom, a féltés tükröződött az út ma még ismeretlen kalandjai miatt. Legalább egy ifjú ember arcáról viszont kétségtelenül az irigység és a vágyódás sugárzott: Matulai kilencéves unokája, Váradi Dániel Donát minden bizonnyal azonnal nekivágott volna a két felnőttel az útnak... ha hagyják! Ő sem kezdő a túrázásban, már elbiciklizett a nagypapával negyvenöt kilométert Vajtára, de ez a mostani vállalkozás a napi százhúsz-százharminc kilométeres menetteljesítményekkel talán még egy kicsit korai számára...