Eljött a felnőtté válás ideje

Miután a táncprodukciók véget értek, Kolics Gábor igazgató állt színpadra, aki ugyan huszonegy éve búcsúztatja már a diákokat, de mindig nehéz ilyenkor megszólalnia. Majd a szalagavató régi, ősi hagyományáról beszélt, amelyek Selmecbányáról származnak, ahol 1835-ben volt először szalagavató, amit akkor valétálásnak neveztek, ami azt jelentette: éljetek boldogul. A távozók, a végzős öregek így búcsúztak el fiatalabb társaiktól. Az igazgató maga is megélte ezeket a hagyományokat, mint miskolci diák, majd megmutatta azt a szalagot, amelyet 1982-ben ő viselt.

- Nagyon sok szép emlékem fűződik ehhez, s azt kívánom az itt lévő fiataloknak is, hogy az a kis szalag, amit ma feltűznek, ugyanilyen szép emlékeket ébresszen bennük. Legalábbis bízom benne, hogy úgy érzik meg: szép és jó volt az iskolánk falai között eltöltött idő, és a vizsgákon is eredményesek lesznek. Köszönöm azok munkáját is, akik felkészítették őket.

Kolics Gábor egy osztállyal való beszélgetését is idézte a végén, ami arról szólt, mi is a boldogság.

- Például azok az igazán fontos dolgok, kinek élnek a szülei, kinek van szerető családja, hány embernek van igaz barátja. Mert ők azok, akik azon a rögös úton amin haladunk, összeszedik számunkra azokat a pillanatokat, apró morzsákat, amit mit boldogságnak nevezünk. Én is ezt mondom, mindenki, aki teheti: éljen boldogul!