Előszállásért Emlékéremmel ismerték el Boros János és Szabó János munkáját

Boros János büszke a falujára. Nyugdíjas, hetvenhárom éves, örök fiatalember. Asztalos tanulóként ugyan Budapesten kezdte, de a katonaság után visszatért a szülőfalujába, és az életét itt dolgozta végig. Előszállásért Emlékéremmel ismerte el a képviselő-testület a tevékenységét.

Legkevesebb egy évtizedet letagadhatna az életkorából!

- Talán a sok munka, a sport hozzásegített ahhoz, hogy sikerült megőriznem az egészségemet. Előbb a helyi téeszben dolgoztam, annak az építőrészlegét vezettem, de még most is van hasonló élő vállalkozásom. Ma is dolgozok, ez éltet engem.

Miért szeret itt élni?

- Itt születtem, itt vannak a gyökereim. A család és a barátok is idekötnek. Engem nem zavar, ha önkéntesként, fizetés nélkül, akár este is kell dolgoznom. Legutóbb a művelődési ház színpadára raktam le az új padlót. Száz négyzetméter volt, és egyedül dolgoztam, de elkészült, jól sikerült. Sokáig táncolhatnak még rajta. Valószínűleg azért is fordulnak hozzám, mert szívesen és jól is végzem el a munkát. Amíg az erőm engedi, a jövőben is számíthatnak rám!

Szabó János nem tud nemet mondani a közösségi munkára. Soha nem unta meg a szakmáját, az általános csőszerelést, pedig ötvenkilenc óta gyakorolja. A szépen és jól elvégzett munkának még a mai napig is tud örülni, bármi is legyen az. Szívből végzi el a feladatait hetvennégy évesen is. Az önkéntesen vállaltakat is, pedig gyakran volt rá szükség. Szabó Jánost a Szállás-napokon tüntették ki az Előszállásért Emlékéremmel.

Miért vállal még mindig közösségi tevékenységet?

- Szívesen, emberségből teszem az ilyen munkát. Nem tudok nemet mondani, ha megkérnek rá. A magaménak tekintem a falumat, és benne például ezt a kultúrházat, ahol sokat dolgoztam önként, a közösségért. Amikor szólnak, akkor azonnal előbbre veszem ezt a feladatot és azonnal segítek. Nem most kezdtem ezt sem. Az általános iskola és a művelődési ház fűtését szintén én csináltam a kollégáimmal együtt. Mivel sok munkánkból készült, egy kicsit sajnálom, hogy harminc év után ki kell cserélni, de örülök, hogy eddig szolgált.

Itt élte le az egész életét...

- Szeretem ezt a települést. Büszke vagyok rá. Már a nagyszüleim és a szüleim itt éltek, és most már a gyerekeim is. Biztosan elköltöztem volna, ha nem lenne jó itt lakni. Fiatal koromban volt rá lehetőségem, hogy lakást kaphassak a városban, de inkább itt építkeztem. Nem bántam meg.

Mi lesz, ha a jövő héten újból felkérik segítségre?

- Örülök az elismerésnek, mert nagyon jólesett. Bizonyára ezután is elvégzem a munkát, ha felkérnek valamire. Most is van egy olyan feladat, ami rám vár, és meg fogom oldani, ahogy lehetőség lesz rá.