Elválaszthatatlan a vasműtől

A kokszolói mai és korábbi vezetői, munkatársai, az ISD Dunaferr Zrt., valamint a partnercégek képviselői és különösen a technológiai sorban közvetlenül utánuk következő láncszem, a kohó küldötteinek társaságában ünnepelte az ISD Kokszoló Kft. azt, hogy hat évtizeddel ezelőtt, 1956. július 6-án helyezték üzembe az I. kokszolóblokkot a vasműben.

A jeles évforduló alkalmából Evgeny Tankhilevich, az ISD Dunaferr Zrt. vezérigazgatója, Gara Róbert és Jozef Willim, a DBK Kft. ügyvezetői, Mucsi Zoltán és Oláh István, a vasműben működő dolgozói érdekképviseletek vezetői és sok más meghívott előtt Orova István, a kokszoló ügyvezető igazgatója nyitotta meg az összejövetelt.

Ezután szakmai előadás következett: dr. Farkas Ottó, professor emeritus A kokszoló szerepe a kohótechnológiában és a két szakma ősi barátsága címmel világított rá, miért is elválaszthatatlan a nyersvasgyártástól a koksz.

Anélkül, hogy a szakmai részletekbe belemennénk, érdemes megemlíteni, hogy első ízben 1735-ben csapoltak nem faszénnel, hanem koksszal kinyert nyersvasat a világon - ugyanabban az évben, amikor megnyílt a világ első bányászati és kohászati akadémiája a magyarországi Selmecbányán...

Az ünnepségen Evgeny Tankhilevich az ISD Dunaferr Zrt.  cégvezetője mondott pohárköszöntőt

Orova István kimerítő összegzést adott a vasmű kokszolójának történetéről. Ebből a főbb dátumokat idézzük: 1956. július 6-án kezdett termelni az I. számú kokszolóblokk, amit 1960. július 5-én követett a II. számú, majd 1986. november 13-án a III. számú blokk. 1993-ban fogadták az utolsó adag, kokszosítani hozott mecseki szenet, azóta külföldről vásárolják az alapanyagot - mint ahogy a megtermelt koksz jelentős részét is ott értékesítik. 2005-ben lebontották az 1987-ben leállított II. blokkot.

A kokszgyártás mellett a kokszoló fedezi a vasmű energiaszükségletének 70 százalékát és számos értékes vegyi anyagot is előállítanak a kft.-ben. Sokáig innen látták el a várost és a fővárost háztartási kamragázzal. A kokszoló fennállása óta összesen 47 millió tonna kokszot állítottak elő, ennek összértéke 7,2 milliárd dollár volt.

Felsorolták a korábbi kokszolói vezetőket: sorrendben Nagy István, Schwertner János, Nagy István, Gerencsér Pál, Nagy Ferenc. Két, egyetemi diplomáját hatvan évvel ezelőtt átvett, azaz gyémántdiplomás nyugdíjas kokszolói szakembert is köszöntöttek az ünnepen: Kiss Istvánt és Horváth Lászlót.

Az ünnepségen Evgeny Tankhilevich vezérigazgató mondott pohárköszöntőt a kokszolósok egészségére. Kasó Tibor énekelt és mondott verseket az ünnepi alkalomból, régi filmhíradókon mutatták be a céget, karikatúrakiállítást is nyitottak, és állófogadással zárták a napot.

Régi dunaújvárosiak, különösen a vasműsök tudhatják: a kokszoló sohasem volt könnyű munkahely. Bár mostanára nagyon sokat korszerűsítettek, még mindig egész embert kíván ott a munka.

Ezért is volt mellbevágó információ számomra, hogy a két gyémántdiplomás mérnök, akit köszöntöttek az ünnepen, egész munkás életét ott töltötte: a kokszoló volt az első és az utolsó munkahelyük egyben.

Gratulálunk!