Egy megkésett filmpremier – Borhy Anna filmrendezőnkre emlékezve

A harminc perces alkotás a város és a vasmű alapításának 40. évfordulójára készült, azonban a nyilvános vetítése akkoriban elmaradt.

A városi múzeum vezetője, Farkas Lajos házigazda a városalapítás 65. évfordulójára emlékezés első programját nyitotta meg ezzel, s egyúttal arra biztatta az érdeklődőket, köztük a gyár- és városépítőket, hogy legyenek aktívak múltunk értékeinek megmentésében.

Fotó: Zsedrovits Enikő

– A megrendelők azt kérték Borhy Anna filmrendezőtől, hogy olyan filmet készítsen a korábbi propagandisztikus filmektől eltérően, amely elsősorban az itt élőkről, a Dunaújvárosba települtekről szól. Mindeközben élményszerűen mutassa be azt a szociális-kulturális hátteret, amit a vasmű az évtizedek alatt teremtett – mondta el a vetítés előtt Klein András Miklós, aki annak idején a film készítésében, a forgatókönyv, a narráció megírásában, a forgatás előkészítésében is közreműködött. – Anna jól ismerte a város és a gyár építésének állomásait, a helyi társadalom változásait. A Dunánál című filmjében folyamatában követi egy-egy új létesítmény születését. Az Ember és a vas elkészítésére szóló megbízás a MAFILM felbomlásának idejére esett, ezért a Markunion Kft. a gyártó. A két éven keresztül forgatott 30 perces film négy évszakra bontva mutatja be a város és a vasmű természeti-társadalmi változásait, s 1989 végére egy 35 mm-es vágott kópia készült el, amit a vállalatalapítás 40. évfordulóján egy szűk körben vetítettek le. A mostani bemutatót Borhy Anna sajnos, nem érhette meg (idén lenne 84 éves), így rá is emlékezünk – ajánlotta a filmetűdöt a mozizásra érkező közönségnek az egykori vállalati közművelődési vezető.

Magyartanárként jött, Diósgyőrből...

Borhy Anna magyar szakos tanárként Diósgyőrből érkezett Sztálinvárosba az ötvenes évek elején három évfolyam technikumi középiskolás diákkal. Az 1956-os eseményekben való részvétele miatt csak Tapolczai Jenő tanácselnök közbenjárására maradhatott a művelődési osztályon, de 1957-től már Budapesten keresett munkát, s 1958-tól a filmgyárban talált.

Az aranyember játékfilm forgatásakor 1962-ben Várkonyi Zoltán rendező keze alatt dramaturg, a Budapest és a Hunnia Filmstúdiók összevonása után 1964-től a MAFILM dolgozója. Forgatókönyveket ír, dramaturg, asszisztens, majd filmrendező.