Hírek

2013.02.22. 14:29

Emil meg a mágnesek

Ha a növényi magokat mágneses előkezelésnek vetjük alá, igencsak felgyorsul a növekedésük. A még csak 18 éves Nyerki Emil az elmúlt két évben több ezer magonccal kísérletezett, kutatásáért megkapta az ifjúsági Bolyai-díjat.

Házi Péter

– Hetedikes koromban édesanyám elvitt a Lánczos Kornél fizikaversenyre, itt találkoztam először Ujvári Sándor fizikatanárral. Nyolcadikban megint indultam a versenyen, de akkor már a középiskolások közé kaptam meghívást. Innen egyenes út vezetett a Lánczos gimnáziumba, ahol már a gólyatáborban arra biztatott a tanár úr, kezdjünk el valamin dolgozni.

A dunaújvárosi születésű Nyerki Emil kilencedikesként megépítette a legelső egyenáramú motor elődjét, aztán szépen jöttek sorban a kutatási témák: például a fehérvári főszemésznek készített szemmodellt, de részt vett radioktivitás mérésekben is. – Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy elfogytak a témák. Ekkor fordult az érdeklődésem a mágnes felé. Egy veszprémi versenyen találkoztam kutatótársammal, akivel arról beszélgettünk, vajon lehet-e hatása a mágneseknek a növényekre? Két hétre rá, 2011. április 14-én elkezdtem a kísérletet – emlékszik vissza Emil, aki az egész szobáját egy kis laborrá alakította át. Megépített egy kamrát, hogy állandó hőmérséklet és levegőkeringetés mellett különféle fényhatásokat tudjon biztosítani a cseperedő növények számára. Erős neodímium mágneseket szerzett be, s ezeket minden elképzelhető pozícióban a cserepek köré installálta, de olyan elrendezés is volt, amikor a földbe tette a mágnest. Ő maga is meglepődött, amikor a kontrollnövény esetében ötből csak két mag kelt ki, míg a megmágnesezett társaknál mind az öt! Sőt, ezek egyre gyorsabban nőttek!

Emil a gimnázium laborjában. Eredetileg fizikusnak készült, most a biofizika érdekli (Fotó: Lovász Lilla)

– Egy év alatt rengeteg növénnyel, virággal, borsóval, fákkal dolgoztam. Csak ekkor, 2012 tavaszán jelent meg az Ifjúsági Bólyai Díj friss kiírása. A pályázat témáját Perczel András, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a 2011. évi Bolyai Díj kitüntetettje határozta meg ,,Szerkezet és dinamika a molekuláris, szupramolekuláris, élő és közösségi rendszerekben címmel. A professzor olyan témát jelölt meg, amellyel kapcsolatban igen széles értelemben lehet kutatni, talán még a bölcsészeknek is érdekes lehet ez – folytatja Emil, aki régebb óta tagja a Kutató Diákok Országos Szövetségének, így már volt olyan ismerőse, aki elnyerte az ifjú kutatóknak szóló talán legrangosabb díjat.

– Újabb lendületet vettem hát a nyáron, beszereztem Petri-csészéket: szerettem volna egy statisztikailag alátámasztott, kiértékelt kutatást lefolytatni. Az egész nyaram ráment, egy kísérleti szakasz tizenöt napig tartott, ezalatt háromezer magot kellett lemérni. Végül összeállt az 56 oldalas kutatási összefoglalóm, amelynek konklúziója az, hogy a mágneseknek nagyon erős hatása van a növényekre. Sőt, az sem muszáj, hogy folyamatosan ott legyenek a növény körül. Az egyik legfontosabb felfedezésem, hogy a még szárazon, csíráztatás előtt történő mágnesezés is rendkívül jó hatással van a csírázási arányra és a csírahosszra is! – summáz Emil. Ezután került sor, 2012 december 14-én a dolgozat megvédésére:

– Teljesen másként képzeltem el a védést, mint ahogyan aztán történt! Azt hittem, „betokosodott” professzorok kereszttüzében kell majd bizonyítanom az állításaimat, ehhez képest rendkívül jó hangulatban zajlott az egész, a bírálók végig poénkodtak, szemmel láthatóan élvezték a feladatot. Ott volt köztük Csermely Péter professzor, aki hosszú évek óta sokat tesz a kutató diákokért, és persze Perczel András, no meg két közgazdász professzor is. Aztán két órán át várakoztunk a folyosón, egyre idegesebb lettem, majd óriási öröm lett úrrá rajtam, amikor bejelentették, hogy az első díjat megosztva Ferenc Katalin és Nyerki Emil kapja! Általában egy középiskolás és egy egyetemista díjazott van, most viszont lényegében az egyetemisták díját „átrakták” hozzánk!

– Emil eredetileg fizikusnak készült, szép lassan fordult a biofizika felé. Amikor a szóban forgó témát felvetette, először ellenkeztem, mert a fizikus gondolkodása szerint ez nem működik. Aztán amikor az első eredményeket elhozta, kénytelen voltam belátni, hogy mégiscsak működik – ezt már Ujvári Sándor, Emil felkészítő tanára mondja. A mágnesek élő szervezetekre gyakorolt hatását egyébként már 1947 óta kutatják, növényekkel kapcsolatban viszont igen kevés vizsgálatot végeztek. Emil kutatásában az az új, hogy ő csíráztatás előtt is megmágnesezte a magokat, s ennek hatását még senki nem vizsgálta. Ennek az előkezelésnek egyébként gyakorlati haszna is lehet a mezőgazdaságban, ugyanis a kísérletek szerint a mágnes nem csak felfújja a növényeket, de a szárazanyagtartalmukat is megnöveli. – Sokat köszönhetek Papp Tibor kutatótársamnak is, aki éppen növénytermesztő mérnöknek készül. Ez az egész kísérlet arra is megtanított, miként kell együttműködni, kitartónak lenni, és persze most már azt is tudom hogy precíz statisztikakészítés nélkül mit sem ér az egész! A témavezető professzorommal, László Jánossal azóta is tartom a kapcsolatot. Szerintem én ővele nyertem a legnagyobbat!

Hogy mik a céljaim? Most végzek, Szegeden, a molekuláris bionika szakon szeretnék továbbtanulni. És persze a mágneses kutatásaimat sem hagytam abba!


Játszani is engedd!

Nyerki Emilről nem lehet úgy írni, hogy az embernek ne Erich Kästner Emil és a detektívek című műve jusson eszébe, s ne úgy kezdődjön egy cikk, hogy: Emil és..., Emil meg...! Pedig ahogy nézem e tehetséges fiatalember pályáját, meg kell tanulni új címet adni, hiszen bizonyára sokat kell majd még írni róla.Emilről – akitől az újságíró is mindig tanul valamit – nem lehet úgy szót ejteni, hogy ne említsük meg azt az iskolát, azt a Műhelyt, ahol ki tudott teljesedni. Távol álljon tőlem, hogy kéretlen pályaorientációs tanácsokat adjak, de a tény az tény: a magyar pedagógia legnemesebb hagyományai azok, amelyek hagyják, segítik zsenivé válni a lángészt.

Éppen úgy, mint ahogy annak idején a helyben „problémásnak” tartott Wekerle Sanyikából is az akkor forradalmian modernnek számító fehérvári ciszter gimnázium segített kibontakozni a tálentumot. Magyarországon ma égető szükség lenne az olyan iskolákra, amelyek nem a régi, a negyven gyerekkel szemben katedráról igét „hirdető”, porosz-orosz módszert alkalmazzák. Ez ugyanis, azon kívül, hogy nem nevelés, hanem alattvalóképzés, nem vezet sehová. „Ezek” a gyerekek már nem „azok” a gyerekek. Felgyorsult a világ, egy mai fiatal százszor gyorsabban szerzi be, dolgozza fel, és veti el a neki nem kellő információt, mint akár csak az én korosztályom. Lehet ezen hőzöngeni, de fölösleges, mert tény, ha tetszik: peremfeltétel. Korábban se volt ez bizonyos területeken másként. Azt például soha nem értettem, miért kell a fizikát képlettel tanítani, amikor a világ egyik legérdekesebb tudománya – amint azt Öveges professzor és a mi Emilünk példája is ékesen bizonyítja.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!