Napvilágot látott a Mi, Dunaújvárosiak című kötet

Megadta a módját a Mi dunaújvárosiak címet és a 157 portré a Facebookról alcímet viselő könyv bemutatásának a szerző, Miskolczi Miklós. Hogy mennyire hiánypótló és unikális kiadványról beszélünk, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a bemutatóra megtelt a Béke étterem nagyterme érdeklődőkkel, szimpatizánsokkal. A díszbemutató kicsit meg is csúszott időben, ugyanis az érdeklődők olyan türelmetlenül várták, hogy kezükbe vehessék a kötetet, hogy nem tudták megvárni a ceremónia végét, már a várakozás ideje alatt hosszú, kígyózó sorban igyekeztek hozzájutni egy-egy példányhoz.

Szerencsére a szervezők gondoskodtak arról is, hogy a várakozás percei ne unalommal teljenek, a Mukli István, Soós László (CEKA), Andrádi György, Kovács János (Csoki) összeállítású Hangulat Nosztalgia Zenekar szórakoztatta a közönséget. Ráadásul vendéget is hívtak, a zeneiskola egykori tanára, a remek klarinétos, Abonyi Katalin egészítette ki ezen az estén a zenekart.

Az ezer főnél is több tagot számláló facebook csoport egy tagja, Szente Tünde celebrálta eseményentermészetesen megszólalt maga a szerző is, aki csak egynek vallotta magát a szerzők közül, ebből a szempontból is különlegesnek nevezte az eseményt, hiszen ritka, hogy ennyi szerző ül egyszerre, egy helyen.

Világszenzációnak nevezte a kötetet, amely lenyomata egy közösségi oldalon elindított emlékbányászatnak, mementót állítva azoknak a dunaújvárosiaknak, akik előbb építették, berendezték, majd működtették a csakazértis várost . Mint annyi mindenben, ebben is elsők vagyunk, fogalmazott.

Az összegyűlteknek bemutatta a könyv tipográfiai szerkesztőjét, a borítót is tervező Knyihárné Fülöp Andreát is, csakúgy, mint az egyik legöregebb jelenlévőt, Szabó Gyulát, akinek élete szorosan kötődik a városhoz. A meghívottak között volt Várkonyi Zsolt, lapunk ügyvezető-főszerkesztője is, hisz elsőként nálunk olvashatták a visszaemlékezések egy-egy részét, és a kötet terjesztésében is részt vállalt a Dunaújvárosi Hírlap.

A személyes vendégek sorolása után Farkas Lajos, az Intercisa Múzeum igazgatója kapott szót. Személyes emlékein keresztül méltatta a könyvet, és ezen keresztül ezt a nyitott, vidám a várost is, hisz a képek nagy részén mosolyognak az emberek.

A cím alatti I-es azt sugallja, lesz folytatás.