Megkoszorúzták az elhurcoltak emléktábláját

1950. november 30-ának éjszakáján 46 pentelei családot telepítettek a községből, előzetes bejelentés nélkül, ám kérlelhetetlenül: bűnük mindössze annyi volt, hogy kétkezi földművelő munkájukkal elértek valamit s ezért kulákoknak nevezték őket. Ami nagyjából a hazaáruló kifejezéssel ért fel az akkori hatalom szemében.

A Pentele Baráti Kör pénteken este már az egymást követő harmadik évben emlékezik meg erről a tragikus eseményről. A megemlékező beszédet (a városi Versbarátok Körének szavalatai után) Ábrahám János tanár mondta. Hangsúlyozta: ez az időszak nem csak gyászos volt, hanem a maga nemében egyedülálló, és ez teszi szégyenletessé XX. századi históriánkban. A kommunista uralomnak ezen időszakában magyar irtotta, nyomorította a magyart, s talán ezért még fájdalmasabb minden addigi megpróbáltatásnál!

- 1950. november 30. éjszakáján jött a rendőr-ÁVH alakulat. Tudunk olyan esetről az országban, ami biztos nem volt egyedülálló, hogy egy hároméves kisgyerek maradt le a teherautóról, és a szomszédok kellett, hogy magukhoz vegyék - idézte fel a történteket Ábrahám János.

Megjegyezte: sok kitelepített család máshová költözött: ők Pentele számára már örök veszteséget jelentenek.

A beszéd után, felolvasták a kitelepített negyvenhat család névsorát. Végül az emlékezők megkoszorúzták a klubház falán a tragédiára emlékeztető márványtáblát, s gyertyákat gyújtottak.