Földtani kockázatok mindig vannak, kezelni kell azokat

Városunkban rendezik a X. Földtani Veszélyforrás Konferenciát. A főiskola Kerpely Hoteljében szerdán kezdődött tanácskozás stílszerűen az 1964-es újvárosi földcsuszamlás történetét összefoglaló előadással kezdődött.

A dunaújvárosi partvédelmi rendszer tetején Oszvald Tamás (balról), a konferencia főszervezője, és Balogh János, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának főtanácsosa azzal a műszaki rajzzal, ami a dunaújvárosi földtani szelvényt ábrázolja (Fotó: Ady Géza)

Szél Tamás, a okleveles építőmérnök, a METADUO Kft. ügyvezetője ismertette a lösz és a magaspartok tulajdonságait, a vasmű és a város létesítésének történetét, a földcsuszamlás előzményeit és előjeleit, magát a 2,5 millió köbméter föld megindulásával járó csuszamlást, mégpedig egykorú leírások, illetve visszaemlékezések alapján is, részletezte a kiváltó okokat, majd beszámolt a partfal stabilizálásáról, a partvédelmi rendszer kialakulásáról. Végül megemlítette, hogy hiányzik az úgynevezett „löszrutin”: azaz a magaspartok szélén továbbra is veszélyérzet nélkül élnek az emberek...

A konferencia résztvevői ezután a helyszínen is megtekintették a védőműveket: a tereplépcsőket, a vízkivételi kutakat, tárókat.

Az angolul Geohazard’s Conference-nek nevezett rendezvény nyitó előadásán Szél Tamás építőmérnök „A dunaújvárosi Löszpart története és a partvédelmi rendszer kialakulása” című előadásában hangsúlyozta: Magyarország mintegy 30 százalékát borítja lösz, gyakorlatilag bárhol találhatunk belőle. Dunaújvárosnál viszonylag fiatal, körülbelül ötszázezer éves lerakódások vannak. Ezek vízérzékenyek, roskadásra hajlamosak, s főként: más és más a vízáteresztő képességük függőleges és vízszintes irányban, amennyiben függőlegesen jobban vezetik a vizet.

A Partvédelmi Vállalat 4. számú csápos kútjának berendezéseinek ismerkednek a konferencia résztvevői. Balról a harmadik Oszvald Tamás, a konferencia egyik szervezője. (Fotó: Ady Géza )

Szél Tamás, aki a nyitó előadást tartotta (Fotó: Ady Géza )

A várostörténetből megemlítette többek között az 1938-as győri programot a vasművek építéséről, s a mohácsi, félbemaradt építkezést is. Mint mondta, az 1964-es nagy csúszásnak voltak komoly előjelei. Akár a rómaiaktól kezdve, hiszen a castrumi római táboruknál 1500 évvel korábban még 60 méterrel keletebbre volt a magaspart... De a vasmű I. számú szivattyútelepe is 10 év alatt 2 métert mozdult el a helyéről a Duna felé! Ezért a nyomócsöveket folyton toldani kellett. (Általános tapasztalat, hogy százévenként 3-4 métert hátrál a lösz.) De 1963 februárjában már megtörtént, hogy egy alapozás nélküli faházat egyszerűen odébb tolt a tulajdonosa, mert látta, hogy húsz centimétert süllyedt egy tereplépcső a ház alatt. A háztulajdonos, Bonta József később megemlítette, hogy napi 2-3 millimétert mozdult el a föld a ház alatt.

Ezekután következett be 1964. február február 29-én (szökőnapon) reggeli háromnegyed hatkor a nagy csúszás, 1300 méter hosszban, 300 méter szélességben, a várostól délre. Előző estétől a földcsuszamlásig nyolcvan centit süllyedt a föld! Néhány perc alatt húsz méter mély szakadék keletkezett. A legérdekesebb és talán leghátborzongatóbb részlet, hogy a vasmű I. szivattyúháza 37 métert csúszott befelé a Dunába, miközben 12 fokot elfordult (az egy méter átmérőjű csövek természetesen elszakadtak) – ám nem dőlt meg, alapozása megőrizte vízszintes síkját!

Az okok közül a legfontosabb: 1950 és 1964 között 8-12 méteres talajvízszint-emelkedés történt a város és a vasmű alatt, valószínűleg közműhibákból. Ezután épült ki (mai áron 40 milliárd forintért!) a partvédőmű, ahol évente 400 ezer köbméter vizet emelnek vagy vezetnek ki a partból, s emellett mechanikai védelmet is kialakítottak.

Partvédelem-történet, 1968-1985

Európában biztosan, de lehet, hogy a világon sincsen párja a dunaújvárosi partvédő műnek. A létesítmény 7500 méter hosszú, 170 hektáros zöldfelület található rajta, szobrokkal, játszóterekkel. Ám ennél fontosabb, hogy 8 nagy víztelenítő akna található ott, továbbá 280 különböző kút. Az aknák 43-60 méter mélyek – és a közelmúltban újította fel közülük a fontosabbakat az önkormányzat. A partvédőmű 1968-1985 között épült.