Földvári földrajzos kettős győzelme

A Szekszárdi Garay János Gimnázium Centenáriuma Alapítvány által kezdeményezett egyéni földrajz versenyt - több mint két évtized hagyományát követve - a 2015/16. tanévben is meghirdették a Kárpát-medence magyar nyelvű középiskolásai számára. A verseny célja, hogy a magyarországi és a határon túli magyar diákok jobban megismerjék tágabb szülőföldünket, közös otthonunkat, a Kárpát-medence, illetve Európa földrajzi, történelmi, kultúrtörténeti értékeit. A verseny idei témája a három balti állam, azaz Észtország, Lettország és Litvánia volt. A feladatok az országok legfontosabb természetföldrajzi összefüggéseire, társadalomföldrajzára, kultúrájára, turizmusára, illetve az országgal kapcsolatos általános műveltségre koncentráltak.

Negyvennyolcan jelentkeztek a kétfordulós vetélkedőre Gyergyószentmiklóstól Kolozsváron át Kassáig, illetve Győrtől Budapesten át Debrecenig. Az iskolai írásbeli dolgozat eredménye alapján a döntőbe huszonkét diák került be, a földvári végzős gimnazista a nyolcadik legjobb pontszámmal.

Bognár Zoltánnak Farkas Beáta hat éve tanítványa, három éve készülnek együtt a versenyekre Fotó: a szerző

Farkas Beáta tizedik osztályosként indult először ezen a nemzetközi versenyen. Akkor harmadik, tavaly pedig első helyen végzett. Ebben az évben - a verseny huszonkét éves történetében először - címvédésre nyílt lehetőség. A zsűri elnöke, dr. Gyuricza László a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézet Turizmus Tanszékének egyetemi docense a döntő megnyitóján fel is hívta a versenyzők figyelmét, hogy a korábbi első helyezettet kell legyőzniük az idei megméretésen.

A kétfordulós döntőt azonban határozottan végig első helyen vezette a földvári lány, s végül tizenhét ponttal előzte meg a második helyezett margithai diákot. Az eredményhirdetéskor a versenytársaktól és felkészítő tanáraiktól kapott óriási taps ezt a rajt-cél győzelmet is elismerte, s azt, hogy Farkas Beáta verhetetlen. Jutalma egy ötnapos szlovákiai-felvidéki utazás. (Tavalyi győztesként Olaszországban járt, s akkor az utazáshoz a zsebpénzt a Dunaújvárosi Hírlap nyári kézbesítésével kereste meg. )

A nemzetközi verseny győztesével és felkészítő tanárával, Bognár Zoltánnal a versenyről és a további tervekről is beszélgettünk.

A lelkiismeretes felkészülés és a rutin a titka a győzelemnek, s az, hogy mi tudunk együtt dolgozni. A verseny szerkezete ugyanis lényegesen nem változott, tehát tudtuk, mire kell felkészülnünk - kezdi Beáta, s végig többes számban beszél, mert úgy véli, ez közös munka, közös eredmény a tanár úrral. A pedagógus pedig hozzáteszi, hogy Bea szellemi nyitottsága, személyisége, igényessége, sokoldalú érdeklődése és jó versenyalkata alapján hozta ezt a szép eredményt.

- Ismertem tudását, bíztam benne - mondja. Igazi kincs, minden pedagógus álma az ilyen csillogó szemű diák, aki nem ragadt le a tinédzserkori túlzásoknál. Hat éve diákom, három éve készülünk együtt a versenyekre. Jó látni, hogy az értékek nála mindig a helyén vannak. Ritkán tapasztalni ilyen tanulót, aki ennyire élvezi a megismerés folyamatát, s a maga sokoldalúságában szeret információt szerezni a világról. Bármi előkerül, utánanéz, kutat, már virtusból is. Nem kötelesség számára a tanulás, a versenyre készülés sem. A magyar válogatottról, vagy a régi zenéről ugyanúgy tudunk beszélgetni, mint a versenyfeladatokról - jellemzi mosolyogva tanítványát és a közös munkát Bognár tanár úr. Érezhető, hogy nem a kötelező tanórákat töltötték együtt, s hogy nem hagyományos tanár-diák viszonyban, hanem jó szakmai-emberi kapcsolatban dolgoztak. - Nem magányos farkasként kellett készülnöm, s ehhez nagyon jól jött a földrajzi fekvés - egészíti ki Farkas Beáta, jellegzetes humorával utalva arra is, hogy utcabéliek, s közel laknak egymáshoz. A pékségben dolgozó édesanya féltette lányát ettől a versenytől, az esetleges csalódástól. A győzelem örömében mindketten sírva fakadtak.

Farkas Beáta osztálya legjobb tanulója, sok tantárgyat szeret. Képes egyensúlyt teremteni, s úgy érzi, nem kellett lemondani semmiről a versenykészülés miatt. Egyszerűen hajt a versenyszellem, élvezem - mondja. Bár közvetlenül előtte nagyon izgul, végigéli a fiktív helyzeteket, azt, milyen típusú feladat várható.

- Kell is az izgalom, hogy tudjak teljesíteni, ha valami érdekel, szeretem nagyon odatenni magam - fogalmazza meg a győztes, aki geográfus szakra jelentkezett a pécsi egyetemre. A verseny legnehezebb, de legizgalmasabb és legértékesebb része a virtuális autóbuszos idegenvezetés volt. Beáta Litvánia keleti felén kalauzolta utasait. Mindehhez a feladathoz az alapos tárgyi tudáson kívül jó kommunikációs készség és rátermettség is kell. Farkas Beátában megvan mindez. Ráadásul szemléletet adott számára ez a versenysorozat.

De nem ülhetünk a babérjainkon - nevet a diáklány. A tavalyi után ismét bejutott az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny földrajz döntőjébe. Pályamunkáját akkor az átalakuló terület-hasznosítás témájában A kukoricaföldből kukorica-feldolgozó címmel a dunaföldvári bioethanol gyárról írta, most pedig az M6-os autópálya építésének környezeti és települési hatását vizsgálta. A szeghalmi Kovács János Földrajz Versenyen pedig országos harmadik helyet szerzett.

Fáradhatatlanok mindketten, a diák is, a tanár is, mert élvezik, amit csinálnak. - Úgy neveltek, hogy nyitott legyek. Szeretnék majd az egyetemen, s leendő munkámban is jól teljesíteni. Önmagammal szemben vannak elvárásaim - magyarázza életfelfogását Beáta. S nehogy az újságolvasó koravénnek, komolynak lássa ezt a diáklányt, tanára beszámol sziporkázó, intellektuális humoráról, s arról is, hogy igazi múzeum az a lányszoba. A kisiskolás kori oklevelektől kezdve minden elismerés ott őrződik a falakon. Ott sorakoznak a polcon a National Geographic számai, mert - Bea állítása szerint - ebben a folyóiratban még a reklám is érdekes. Izgalmas kőzet- és képeslapgyűjteménye van. Sőt az is lehet, hogy az övé a legnagyobb Milka csokipapír-készlet, hiszen hét éve fogyasztója és gyűjtője e márkának, s jelenleg száznégy fajta van a birtokában. Mintha a József Attila-i játszani is engedd szép, komoly fiadat elvet követnék mindketten.

S hogy mi lett volna Beátából Bognár Zoltán tanár úr nélkül? Nem tudom elképzelni - jön a válasz. Soha semmit nem erőltetett rám. Tudom, ha ő mond valamit, okkal mondja. Jó vele beszélgetni, jó tanár - hangzik ily egyszerűen. S a nyugdíj előtti utolsó tanévét töltő földrajz-történelem szakos gimnáziumi tanárnak ez az elismerés pályája bearanyozása.