Fotócsodák földről, égről - Tám László audiovizuális előadása

Tám László (balra) előadásán minden korosztály képviseltette magát, nagy érdeklődés kísérte

A Pécsett élő amatőr fotóművész rendszeresen tart önálló diaporáma - esteket hazai közönség előtt, de a határon túl tizenhat országban csodálhatták már remekül szerkesztett vetítéseit. 1963-tól fényképez rendszeresen, szerepel hazai és külföldi fotókiállításokon. 1970-től foglalkozik behatóan az audiovizuális művészettel, a diaporámával.

Az MMK színháztermében talán sokan nem csodálkoztak el azon, hogy a nemzetközi hírű fotográfus régi jó ismerősként köszöntötte Pálfalvi Jánost, hisz sokan személyesen is ismerhetik az idősebb generációból, miután 1954 és 58 között testnevelő tanárként munkálkodott Dunaújvárosban.

Kedves gesztussal indította útjára az estet, minden jelenlévőt megajándékozott egy lappal, melyen a Mi atyánk ima szövege olvasható olasz, arab és arámi nyelveken. A baráti gesztus után kemény felütéssel indított, hiszen Variációk című összeállítása eddig minden fesztiválon díjat nyert, ahol csak elindította. Ebben az audiovizuális bemutatóban a kör a központi téma, mely nem csak jelen van életünkben, de meghatározó szerepet tölt be. Az elsötétített teremben Albinoni Adagiojának dallamaira úszott át a fatörzs évgyűrűkkel tarkított keresztmetszete a még élő fák lombkoronájának karéjába, vagy a tobozcsokor a napraforgó tányérjába, de megjelent természetesen a cséza fakerekének jellegzetesen bordázott formája, a bizánci ablak kazettáival, a temlom kör alakú kupolája, vagy a virág szirmokkal övezett korongja.

Igazi lokálpatrióta módjára minden vetítésre visz magával valamit élőhelyének, Pécsnek szépségeiből. A dunaújvárosi közönségnek az egyik jellegzetes városrész, a Tettye varázsos hangulatát hozta el, ráadásul leszűkítette ezt is egy évszakra, a télre. Érezhető volt a város szeretete szavaiban, ahogyan a mecsetről, vagy az Árpád korban épült Mindenszentek templomáról beszélt, vagy elsorolta azt a legendás történetet, ami a Havihegyi temlom oltárképéhez, annak vörös pecsétjéhez kötődik. Így már szinte az ő érzéseivel futhattak Mozart zenéjére szemünk előtt a havas háztetők és utcák képei.

A Tavasz témaköréhez magától értetődően Vivaldi muzsikáját választotta. Nem először ihlette meg a természet ébredésének időszaka, hiszen első audiovizuális munkája is ezt járta körbe. Ezúttal azonban kissé tágabb asszociációkat engedett meg magának, hogy a szürkeségből a színorgiába forduló valóság hangulatát szemléltesse. Hogy mást ne is említsünk, a kisgyermekek képe is belefért ebbe a koncepcióba.

A vetítés csúcspontjaként említhető legújabb összeállítása, melyből egy 15x15 centiméteres könyv is készült 480 példányban, Laudetur címmel. A kálváriákat és kereszteket végigjáró fotósorozatban az emberarcú Krisztust kereste, azt, ahogyan a holt anyagra vetődő fény élővé teszi. Gondolkodásra készteti a szemlélőt, hogy az útmenti korpuszokat ki állíthatta, kire emlékeztetnek, ki gondozza őket. Óriási felkiáltójelet állítva emlékeztet az emberiség borzalmaira, hangsúlyozva a megbocsájtás fontosságát. Pilinszky-t idézi, majd arámi nyelvű énekhangok kíséretében sorjáznak a hólepte , sokszor akaratlanul aránytalan, torz mosolyú, vagy szenvedő arckifejezésű Krisztusábrázolások Malahuából, Litvániából, Csesztahovából, hogy aztán az utolsó, horvát keresztből már a lélek is elillanjon, hisz azt gránátokból és töltényhüvelykeből állították.

Nagy hangulati és földrajzi ugrással már a kőkorszak óta lakott jordániai Petra lenyűgöző képződményeit szemlélhetjük, ahol fentről lefelé építkezve a sziklából, homokból vájták ki a települést. Váltják egymást a kardokkal parádézó nabateusok és sziklába vájt romvárosuk képei, tevék, turisták kisgyermekkel, fehér öszvér, kiirthatatlan életösztönű növények, királysírok, performance szobrok leképezései.

A záróakkordban visszatér választott hazájához, és 2010-es felvételsort vetít az eredeti zenére, amikor Európa Kulturális Fővárosában, a Széchenyi téren vendégszerepelt a spanyol - argentin Grupo Puja légi akrobatacsoport Kozmosz című darabjukkal. Részesei lehettünk, ahogy 35 méter magasban betöltik az eget testük formálta csodás alakzatokkal.

A remekül sikerült est szervezői mégsem örülhetnek felhőtlenül a sikernek, miután a becsületkassza csúfosan megbukott, és a gázsit szinte teljes egészében saját zsebük terhére tudták csak rendezni. Nagy kár, hisz sokkal gyakrabban lenne szükség ilyen látványos rendezvényekre!