Élvefogó csapdával gyűjtik össze a galambokat a belvárosban

Galambok...

Vannak városok, amelyek nevezetességének jelentős részét teszik ki e madarak.

Vannak városok, ahol viszont a bosszúság netovábbját jelentik az erkélyekre betelepülő, a szellőzőkürtőket megszálló, ablakpárkányokat elfoglaló, járdákat összerondító galambok.

Vannak üzletek, amelyek létezését is megnehezítik e mit sem sejtő, ám városon belül ugyanúgy élő, piszkító madarak, ahogyan a városon kívül, erdőkben, ligetekben élnek.

Nagy kérdés, mit tegyünk velük?

Emlékezetes a dunaújvárosi múzeum este, amelynek kishíján működését tették kérdésessé a naponta százszámra érkező szárnyasok.

De: van megoldás!

Felállt a rendszer... A Korányi út 1. számú ház tetején a csapda, állítója, és Nagy Pál közös képviselő (szemben, öltönyben)
(Fotó: Ónodi Zoltán)

A közelmúltban írtunk a sokat szenvedett, Korányi Sándor utca 1. számú ház lakóinak és a ház földszintjén üzlethelyiségeket bérelő vállalkozóknak újabb megpróbáltatásairól: a galambokról.

Egy népes galambraj ugyanis magáénak tekintette volt az ablakpárkányokat, erkélyeket, tetőperemeket, e jelenlét minden melléktermékével együtt.

Következésképpen a lakók (bérlők) idejük egy jelentős részét kénytelenek voltak a galambjelenlét nyomainak eltüntetésére szentelni. Valamint találékonyságuknak számos jelét adni a színes léggömböktől a fémfóliacsíkokig, amikkel elriasztani vélték a galambokat otthonuktól, üzletüktől.

Hiába. A galamb makacs fajta. Amint ezt néhány éve már megírtuk, a mostani helyszíntől csak néhány méterre lévő Intercisa Múzeum esetével kapcsolatban.

Ahogyan a múzeumnál, úgy a Korányi utcai háznál is szakemberek jelentették a megoldást. Nagy Pál, a ház közös képviselője talált egy madárvédő egyesületet, amelynek szakemberei képesek garantálni a galambok legalábbis nagy részének sérülésmentes, humánus eltávolítását az épületről és környékéről.

A munkafolyamat lényege az, hogy a madárvédők élvefogó csapdát állítanak fel a háztetőn (ennek bizonyos részei a feltalálók szellemi termékét jelentik, ezért azokat kitakartuk a képen), e ketreceket kellő mennyiségű élelemmel és vízzel látják el, és a csapdában rekedt galambokat rendszeres időközökben összegyűjtik, majd elszállítják.

Mégpedig az ország több pontjára, ahol a madarak röpdékben és galambházakban élhetik tovább életüket, háborítatlanul.

A dolog számomra legszebb része (különösen manapság) az, hogy a madárvédő egyesület tagjai mindezt ingyen csinálják.

Értsd: az érintett lakóközösségtől a galambok befogásáért és elszállításáért nem kérnek pénzt.

Ellenben ha az említett közösség elégedett munkájukkal, akkor támogatást elfogadnak a galambok érdekében: azok tartására, továbbéltetésére, röpdéjük, dúcaik kialakítására.

A munka Húsvét utáni kedden kezdődött el a Korányi 1. számú ház tetején. Határideje nincs. Reméljük: elégedett emberek lesznek.