Gálával zárult az Önkéntesek Hete a Jószolgálati Otthonban

Az Önkéntesek Hete eredetileg országos programként indult, de sajnálatos módon elfogyott a lendülete. Dunaújvárosban, a Kecskés Rózsa vezette Jószolgálati Otthonban nem hagyták veszni, tovább folytatták a hagyományt.

Tették ezt azért, mert számukra kiemelten fontosak azok az önzetlen segítők, akik hétről hétre, napról napra bejárnak hozzájuk, és rajzolnak, táncolnak, énekelnek velük, fényt és színt visznek hétköznapjaikba.

A Jószoli Gála, melyen hálából kivételesen ők ajándékozzák meg élményekkel a segítőket, már hagyományosnak tekinthető.

A hagyomány lényege, hogy a gálán együtt, közös produkciókban lépnek fel az ellátottak, az önkéntesek és nevelők. A zsúfolt nézőtéren pedig középiskolás diákok kapnak ízelítőt abból, mi mindenre is képesek azok az embertársaik, akikről keveset tudnak, és talán előítélettel néznek rájuk. Élőben, teljes valójukban láthatják, mekkora örömet okoz számukra a törődés, az önzetlen figyelem, a közös éneklés, a tánc, vagy a színjáték. Kicsit ilyenkor mindig közelebb kerülnek talán hozzájuk, és a város utcáin találkozva velük, nem húzódnak félre, kissé talán félve.

Szintén hagyomány, hogy ilyenkor a Jószolgálati Otthon Közalapítvány köszönetet mond azoknak, akik sokat tettek értük. Kecskés Rózsa igazgató hálájuk jeleként adta át a Kóty Zsuzsanna tervezte érmet, melyet Vas János öntött bronzba. Első díjazottjuk Tóthné Schmidth Ilona, aki hosszú évek óta segíti az alapítvány munkáját. A másik érmét el kell juttatniuk Nagy Lászlónak, aki betegsége miatt nem tudta átvenni azt, pedig rengeteget segít azzal, hogy az alapítvány járművein tartja a szemét, és igyekszik elhárítani a hibákat.

A délelőtt zenével, tánccal, színi előadásokkal telt el. A Pannon Oktatási Központ és Magángimnázium tanulói már visszatérő vendégek, a közösségi szolgálat keretében sokszor zenélnek együtt az ellátottakkal. Most nagyzenekarrá váltak velük együtt. A rockzenei betét után a néptáncé lett a színpad, a dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes tagjaival táncoltak egy csárdást. A Gondozóház előadásában mulatságos betét, a Mókás Manók Mutatványa szórakoztatta a közönséget. A folytatásban mese és színház következett, Max Lucado: Értékes vagy és a Különleges ajándék című mesék átdolgozása a Jószolgálati fiataljainak előadásában. A folytatásban is színház jött, de másféle. A Fekete Fényes Színház előadása különleges élmény volt. Napfényes, nyári hangulatot idézett a deszkákra az ellátottaknak oly kedves zumba foglalkozás, melybe a gondozók, és profi zumbások is beszálltak. Két, nagyszabású zenei produkció maradt a végére. Az Emberek: Tábortűz és a Magna Cum Laude Vidéki Sanzon című számának átdolgozása közös énekléssel és a Sándor Frigyes Zeneiskola zenekarával.