Gálázott a Széchenyi gimnázium

Emberesen meg kell vallani: megkönnyeztük, pedig volt szerencsénk végigkövetni a Parafónia Zenekar és a Széchenyi gimnázium találkozását, és mindazt, ami e szép barátságból kikerekedett. A Parafóniának bérelt helye volt azon a színpadon, amelyen a város első gimnáziuma fennállásnak hatvanadik esztendejét ünnepelték a mögöttünk hagyott szombaton a Bartókban.

A köszöntők sorában Cserna Gábor egykori diákként és polgármesterként is üdvözölte az intézményt. Mondandóját két veretes idézet keretezte, Goethe szerint az iskola feladata, hogy gyökereket és szárnyakat adjon, valamint Szentgyörgyi Albert sokat idézett gondolata: "Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája ."

Hát a Széchenyinek a jövőben is lesz mire büszkének lennie, hiszen abban a közel másfél órás gálaműsorban, amellyel elkényeztették a Bartók közönségét, bőven van és lesz jövőkép. Még mielőtt a gálamutatvány értékelésével foglalatoskodnánk, érdemes megemlíteni, hogy a dortmundi testvériskola, a Reinoldus- und Schiller Gimnázium képviselői egy emberként közölték, hogy számos dolgot kell és lehet tanulni a magyar testvértől, ám a hagyományok ápolásában mindenképpen példamutatóan jár el az iskola. Az igazolás nem is késett sokáig, hiszen a feszesre tervezett gálamaratonon szinte egymásnak adták a színpadot a gimi egykori diákjai. A vers, ének, néptánc, könnyűzene vonalon haladó műsorban tempós bemutatóval szolgáltak a színpadot rendre ellepő kórusok és néptáncegységek, amelyeket vastaps dicsért rendre.

A hazai popszakma legjava is megtapsolta volna a faktoros tehetségkutatóban is bemutatkozó Season7 produkcióját és a visszaigazolások segítségével a néptáncos csapatok is emlékezetes műsorral szüretelték le a közönség önfeledt ünneplését. A gála második felében már a best of jelzővel kacérkodtunk, ám várakozásainkat felülmúlta a mindenkori összvegyes tér - és hangfoglalása. A mellettünk ülő hölgy rövidke információban annyit közölt, hogy e közös éneklés erejére ruccant le Vácról, higgyem el, nincs egyedül, sokan órákat autóztak, vonatoztak azért, hogy itt és most a színpadon danolják: danadanadan.

A műsor végén természetesen vastaps zárta a rendezvényt. A tapsoló széchenyisek együtt ünnepelték a múltat, egymást, és az eljövendőt. Felkészülhetünk a következő hatvan esztendőre!