Geológiai vészhelyzetek - Sokfelé rejtőznek elfelejtett pincék, alagutak, víznyelők

Újabb előadásokat és további szakmai kirándulást is rendeztek pénteken a Dunaújvárosi Főiskola Hotel Kerpely-jében szerda óta zajló X. Földtani Veszélyforrások című konferencia keretében.

A lösz magaspartok csuszamlásaival, gátszakadásokkal, de akár sziklás hegyek állékonyságának kutatásával is foglalkozó nemzetközi konferencián (amelyen mint beszámoltunk róla, az élő internet-kapcsolat segítségével Madeira szigetéről és az Egyesült Államok Saint Louis városából is kapcsolódtak be előadók) rendkívül tanulságos összefoglalókat hallhattunk igen sokféle és sokfelé ágazó problémakörről.

Például megtanulhattuk, amit már rég tudnunk kellene, hogy semmi sem állandó.

A X. Földtani Veszélyforrások Konferencia utolsó napja sem szűkölködött érdekességekben! A pénteki nap több előadása is megerősítette azt az eddigi tapasztalást, hogy ahol egyszer megindult egy földszakasz, ott nagyon nehéz, ha nem egyenesen lehetetlen megállítani a mozgást. (Ahogyan erről mi is írtunk, az egyik előadást ismertetve, a fonyódi Várdomb 7-es út melletti szakaszának csúszásáról.)

Pásztor Zsófia és Rábel Antal péntek délután a kulcsi Hullám utcában (Fotó: Ady Géza)

Ezúttal például a dunaszekcsői magaspart 2007-2015 közötti folyamatos csúszásáról számolt be Mentes Gyula, az MTA Csillagászati és Földtani Kutató Központja Geodéziai és Geofizikai Intézetének kutatócsoportja által elvégzett mérések nyomán.

A kutatók speciális mérőműszereket helyeztek el a szekcsői Várhegy megroskadt löszlejtőjén. Mérték a csapadékot, a talajvizet, valamint az észak-dél és a kelet-nyugat irányú mozgást is.

Adataik elemzéséből egy korai előrejelző és riasztó rendszer felállításának elveit, módszereit kívánták felvázolni. Kiderült, hogy százszázalékos előrejelzések nem lehetségesek: néhány méteren belül is olyan eltérő összetételű és viselkedésű lehet a lösz, hogy a Szekcsőnél korábban leomlott szakasz értékeinél szélsőségesebb kilengéseket produkáló újabb falszakasz még mindig a helyén van...

A konferencia szervezője, Oszvald Tamás (Fotó: Ady Géza)

De az is kiderült, hogy sziklákra építkezni sem jelent százszázalékos biztonságot. A Heves megyei Sirok Várhegyén körbevezető ösvényt azért zárták le a turisták elől, mert nagyméretű kőzetomlások veszélyeztették az embereket. Hosszú és bonyolult, csak lézer-szkennerekkel és helikopter-drónokkal elvégezhető felmérések, mintavételek, elemzések után kiderült, hogy a siroki Várhegy egészében állékony, azaz stabil, de vannak helyek rajta, ahol aláfalazással, az ingó részek leverésével kell megerősíteni a hegyet. Addig nem szabad megnyitni az ösvényt, ismertette a BME hét tanszékének munkatársai közreműködésével elkészült vizsgálati eredményeket Török Ákos.

De a másutt élő lakosság sem lehet nyugodt, tudtuk meg Prakfalvi Ákos, a BM mellett működő Pince- és Partfalveszély-elhárítási Szakértői Bizottság vezetőjének előadásából. Megszámlálhatatlan helyen rejtőznek a elfelejtett pincék, sőt: 1800 méteres alagutak (mint Salgótarjánban), víznyelők, egyéb veszélyek, mint például Bánkon, a nevezetes tó mellett.

A konferencia résztvevői pénteken délután Kulcsra látogattak, ahol most zajlik egy földcsuszamlás: nyolc ház tart lassan, de megállíthatatlanul a Duna felé.

SZERINTEM

A nem szakember kívülálló (mint például én) azt a végső következtetést szűrhette le a konferencián elhangzottakból, hogy semmi sem állandó. Ha ma itt vagy ott még áll egy (biztonságosnak hitt) ház, az nem jelenti azt, hogy holnap nem indul meg az egész domboldallal egyetemben a völgy felé. Avagy az évmilliók óta meredező szikla nem omlik le váratlanul az útra. Ráadásul minden eset más és más, olykor két méterrel odébb egészen más tulajdonságokat mutat a föld, és így egészen más módszereket kell alkalmazni a megállítására, vagy mozgásának lassítására. Ezzel kell együtt élnünk...