Hírek

2010.10.30. 02:29

Gyertyák az emlékműnél

Közel kétszáz pentelei, akiknek családtagjaik nem tudták megadni a végtisztességet. Távol otthonuktól, a fronton vesztették életüket, a világháborúban rommá dőlt házak alól soha nem kerültek elő földi maradványaik, a német haláltáborokban semmisítették meg őket... Sírhelyük nincs, emlékművük van - 1988 óta. A Pentele Baráti Kör értük gyújtott tegnap gyertyát.

Szigeti Sándor

Láng lobban, a mécses világít, a márványtáblán ismerősen csengő pentelei nevek:

Bíró, Bozics, Fekete, Gráczer, Fogas, Naszvadi, a Sóti-lányok, Ujbányi..., és még nagyon sokan mások.

- Vannak közöttük, akik a második világháborúban az otthonuktól távol, az orosz fronton estek el, mások akkor vesztették életüket, amikor 1944-ben hadműveleti területté vált Pentele. Megint másokat azért hurcoltak el innen, mert zsidó származásúak voltak - meséli Farkas Izabella.

A megemlékezést szervező Pentele Baráti Kör vezetője azt mondja: azoknak a neve olvasható itt, akik soha nem tértek haza, vagy a harcok után, a rommá dőlt házak alól földi maradványaikat már nem lehetett kiásni, valamint akiket a haláltáborokban semmisítették meg.

- Penteleiek, akiknek nincs, nem lehetett saját síremléke, olyanok, akiknek hozzátartozói nem tudták megadni a hagyományos módon a végtisztességet - hangsúlyozza Farkas Izabella, miközben a kegyeletadók félkörbe állnak, és megkezdődik az ünnepség.

Dr. Bakos Károly ügyvéd úr idézi fel a tragikus, embert próbáló éveket, a német, majd a szovjet megszállás borzalmait.

 

 

- A nyolcvanas években Pentelén is megkezdődött a gyűjtés. Tóth Józseffel és Farkas Lajossal együtt - ők már nem lehetnek közöttünk - többen végigjárták a pentelei portákat, hogy adományokat gyűjtsenek egy második világháborús emlékműre.

A pénz összegyűlt, az emlékművet 1988-ban, éppen Mindenszentek előtt adták át. Közel kétszáz nevet kellett belevésni a márványtáblákba.

A Pentele Baráti Kör alapítói és tagjai azóta - amint fent is említettük - kijárnak ide minden évben, hogy tiszteletüket leróják. Vannak közöttük olyanok, akiknek családját 1944-ben deportálták, vannak, akik hiába várták haza férjüket, apjukat, bátyjukat, szomszédjukat, közelebbi-távolabbi rokonaikat. És vannak, akiknek sem rokonuk, sem ismerősük nincsen belevésve a márványba, mégis itt vannak, és gyújtanak egy-egy szál gyertyát.

Az ünnepségnek vége, a tiszteletet megadták, lassan hazafelé készülődnek a baráti kör tagjai. Jövőre - ha Isten is úgy akarja - újra jönnek, és újra együtt emlékeznek.

Jövőre - ha Isten is úgy akarja - újra jönnek, és újra együtt emlékeznek

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!