25 éve túráznak a Dunán, 10 éve társukra emlékezve

Az idei július 25-én kezdődött, és július 28-án ért véget a túra, a partraszállás után dr. Pinczés Sándorral visszaeveztünk a múltba.

- Ez egy fizikai és lelki erőpróba, átéljük, hogy milyen kicsik vagyunk a Dunához képest, az elemek harcában hol a helyünk mondja a túravezető. Szüleink hajósok voltak, előttük is tisztelgünk ezzel az úttal. A fiaim - András és Péter - nyomdokaikba léptek, hajózási szakközépiskolában tanultak. Fájó szívvel elfogadtam, hogy az emléktúra nevet vegyük fel András fiam elvesztését követően. Az évek során a résztvevők száma nagyjából harminc főre duzzadt, az első túrázókból jó néhányan már hozzák a gyerekeiket, sőt van aki az unokáját is!

A túráknak két útvonala van. Az egyik a fölső Duna-szakasz, az utóbbi években Neszmélyből indul, és a Római-part a célállomás. A másik az al-dunai szakasz, a Római-parttól indul, az eddigi leghosszabb Bajáig tartott.

Együtt a csapat. A zászlót Czuppon Éva és Pinczés László, a túra atyja tartja

- Az első túráknál még valóságos nomád életet éltünk, azóta sokat fejlődött a Duna-part, civilizáltabb, komfortosabb lett, kempingekben szállunk meg, étteremben étkezünk, és a felszerelésünk is összehasonlíthatatlanul jobb lett - nosztalgiázik Sándor.

- Egy-egy ilyen túra extrém kalandnak számít, az időjárás kénye-kedvének kiszolgáltatottan, teli élménnyel. A szél és az eső a legnagyobb ellenségünk, ámbár a szél lehet a barátunk is, ha jó irányból fúj. Akkor egy álomtúra, ha nem, akkor szenvedés. Közben hajóznak is a Dunán, a legveszélyesebb, ha jön a szárnyashajó ki kell menekülnünk a hajózási útvonalról, miként, ha a vihar elkap a Duna közepén. A legutóbbi túrán ebben a megpróbáltatásban kétszer volt részünk.

Huszonöt évvel ezelőtt a Mahart két alumínium ladikjával kezdtek, ami egyenként hat méter hosszú, több mint két méter széles, kényelmes volt: Repültünk velük, tizenöt-tizennyolc kilométer/órás sebességgel. Amikor már nem kaptuk meg, átálltunk a túra-kenukra. Pinczés László ötlete alapján katamaránokká szereltük őket össze, először kettőt, most már öt-hat egységet, így sokkal biztonságosabb. A vízitúrázást komolyan kell venni, még akkor is, ha a kikapcsolódás egyik válfaja.

Az idei, jubileumi túrán az időjárás nem volt túl kegyes hozzájuk, de annak ellenére, hogy minden nap megáztak, az eső kellemesen langyos maradt mindvégig. Az öt katamarán és egy szóló hajó mellé parti túra is szegődött, ugyanis személygépkocsival két kisgyerekes család haladt mellettük a parton. Esténként pedig előkerült a gitár, énekeltek és persze emlékeztek Andrásra, aki sajnos, már nem lehet közöttük .