Ha szerelmes vagy a dologba

- Az érettségiig mindig volt valamilyen kötődésem a zeneiparhoz. Aztán ezt elvágva úgy döntöttem, hogy mérnök leszek.

- Meredek váltás.

- Külső hatásra történt nyilván. Kellett hozzá olyan tíz, tizenkét év, hogy visszataláljak a zenéhez. Ehhez hozzájárult,, hogy kellőképpen megutáltam a marketing bizniszt, ugyanis a reklámiparban húztam le elég sok évet. Adta magát az a helyzet. Mint mérnök, megvolt az az informatikai tudásom, hogy tudjam értelmezni a megváltozott zeneipart, és tudjam használni. Visszajött a kezdeti indíttatás. Volt, van két nagyon jó barátom, akikkel együtt kezdtünk el gondolkodni, Bodrogi András és Machán Frigyes Nesta, aki a Radiocafé zenei főszerkesztője volt. Együtt kezdtünk el komolyan gondolkozni a zeneiparban. Akkor indult be a háromszázhatvan fokos tevékenység. Ez azt jelenti, hogy az adott művésszel, zenekarral a kezdettől fogva mindennel foglalkozol. Ügyelsz rá, hogy hogy néz ki, lemezt adsz ki, a sajtót intézed neki, videoklipet gyártatsz, mindent megszervezel körülötte. Ezt kezdtük el anno.

- Meglepő, hogy ebben üzlet van, hiszen a zenészek állandóan panaszkodnak.

- Nincs.

- Akkor miért csinálod?

- Ezt kizárólag úgy lehet csinálni, ha szerelmes vagy a dologba. Tény, hogy egzisztenciálisan mérföldekre vagyok attól, ami a marketingbizniszben eltöltött időkben volt. Viszont sokkal jobban érzem magam, mert olyasvalamit csinálok, amit szeretek, és bízom abban, hogy ebből valamikor majd lesz olyan szintű bevételem, hogy normális egzisztenciát tudjak kialakítani. Most már látszik, hogy sokrétűbben kell tevékenykedni, és akkor lehet egy ilyen célt kitűzni. Csak zenekar menedzsmentből nem lehet. Magyarországon van talán négy, öt zenekar, amelynek tagjai, menedzsmentje meg tud élni ebből, a többi nem.

Jeges Zsolt a mai napig kötődik Dunaújvároshoz, szeretné, ha innen tudna európai hírnévhez segíteni egy zenekart
Fotó: Zsedrovits Enikő

- Jelentenek határt ma az országhatárok?

- Én az elejétől fogva európai és világpiacban gondolkodtam. Cél volt, hogy olyan produkciókkal foglalkozzak, ami nem csak a magyar piacra alkalmas. A határokat kérdezted. Igen, műfajokat tekintve vannak határok. Vannak, amik megakadnak az országhatáron, mert nem állják meg a helyüket, nem kíváncsi rájuk senki. Olyan minőségű produkciók, amelyek teljesen piacképtelenek. Nálam olyanok vannak, hogy megállják a helyüket az európai klubokban, fesztiválokon, és ezt tartom a jövőben is.

- Hogy találod meg a zenekarokat?

- Kezdetben én találtam meg őket, aztán ez megfordult, és egy ideje már én kapok megkereséseket. Tudom, hogy a legfontosabb tényező, hogy valaki tudjon olyan színpadképes lenni, hogy külföldön is megállja a helyét. Ezért elmegyek koncertekre, mindenkit meghallgatok, hogy élőben milyen. Nagyon jól tudom, hogy a stúdiótechnika csodákra képes. Az engem nem érdekel, csak az, hogy az élő produkció milyen.

- A Cseh Tamás program valódi segítség?

- Én abszolút jónak gondolom magát az elképzelést is, és magát a működést is úgy látom, hogy tényleg nagyon sokat tud tenni a kezdő zenekarokért. Nem csak a pályázatain keresztül. Elég sok pályázatot írnak ki turnétámogatásra, lemezmegjelenésre. Van konkrétan olyan kezdő zenekaros pályázat, amikor arra adnak elég sok pénzt, hogy elindítsd a projektet. Ez nagyon nagy segítség. Működik a Cseh Tamás iroda, és az ott dolgozó lányok hihetetlenül ügyesek. Olyan vidéki rádiók keresnek meg, akikről eddig nem is hallottunk, és várják az előadóktól a dalokat. Ez nagyon sokat számít. Úgy látom, hogy tényleg betölti a feladatát. Emlékszem rá, hogy mi a saját erőnkből hogyan tudtunk egy zenekart elindítani. Közel három évet lehet megspórolni azzal, ha a Cseh Tamás program be tud segíteni.

- Mi most a zászlóshajó?

- A zászlóshajó a Middlemist Red, amelyikkel idén már európai fesztiválokon leszünk jelen. Kiemelném a The Great Escape-et, ami az angol és az amerikai piacnak egy fontos showcase fesztiválja. Ez azt jelenti, hogy felfedezésre váró zenekaroknak bemutatkozási lehetőség. A másik a Fran Palermo, akik a Nagyszínpad keretein belül nagy esélyesként fognak zenélni.

- Műfaji korlátok vannak?

- Úgy vannak, hogy akadnak, amit én azért nem tudok befogadni, és azokkal nem is tudok mit kezdeni, így nem tudok velük megindulni Európa felé. Nem akarok senkit megbántani, de ilyen például a mulatós, vagy a magyarkodós rock. Tény, hogy eléggé széles spektrumon mozgunk. A minőségi elektronikától egészen az aktuális pszichedelikus rockot játszó zenekarig igyekszem hosszú távon gondolkodni olyan projektekkel, zenekarokkal foglalkozni, amik nem egy aktuális rádióslágert állítanak elő, hanem öt év múlva is szívesen rakom be a lemezüket.

- Szólaljon meg magyarul is a zenekar?

- Nagyon fontos, hogy nem erőltetek rá senkire semmit. Tisztában vagyok azzal, hogy magyarul dalszöveget írni rendkívül nehéz. Jó dalszöveget. A fiúknál is, hogy ha jön valami magyarul, akkor szívesen foglalkozom vele, de nem erőltetem rájuk az akaratomat. A rocknak, a popnak azért az angol az anyanyelve. Nem kizárt egyébként a magyar nyelvű siker sem. Tudok én is olyan produkcióról, amelyik magyarul járja be a világot. Nem feltétlenül kizáró ok. Gondoljunk mondjuk csak a francia hip-hopra, amit ugyanúgy nem értett senki, most ott az Alliance Ethnik, világszinten elismert előadó.

- Fél szemed Dunaújvároson van?

- Abszolút. Ez azért megmaradt. Bele szoktam futni zenészekbe, régi barátokba. Van egy fajta kötődésem, és mint a hazai zeneiparban működő ember, kapok megkereséseket is helyi zenekaroktól. Várom, és tényleg az esne a legjobban, ha itt tudnék találni egy olyan tizenhét, tizennyolc éves fiatalokat tömörítő zenekart, előadót, akit megfoghatnék, és azt mondhatnám, hogy: Tessék Európa, itt van egy földim, aki olyan minőségű produkciót tud felmutatni, ami még az európai piacot is meg tudja rengetni! Erre azért még várok.

- Ezek szerint nincs.

- Mondjuk úgy, hogy én még nem látok.