Hajlék nélkül is élni kell valahogy - A városlakóktól ruhát, pokrócot, türelmet kérnek

Közeleg a tél, hajnalonta már fagypont körül van a hőmérséklet, köd, pára, időnként eső, szél teszi kellemetlenné, helyenként veszélyessé a szabad ég alatti tartózkodást: muszáj azokra az embertársainkra gondolnunk, akiknek nincsen fedél a fejük fölött. A hajléktalanokra.

Az emberhalál és a súlyos betegségek szempontjából teljesen mindegy, hogy saját hibáikból, avagy mások miatt veszítették el hajlékukat. Emberek ők, akiket nem hagyhatunk kutyák módjára veszni. Már amennyiben komolyan vesszük saját könyörületességünket.

Szerencsére Dunaújváros azon települések közé tartozik, ahol komoly és jól szervezett ellátó szolgálatok működnek.

Az önkormányzat Hajléktalan Ellátó Centruma a Kandó Kálmán téren (a vasútállomás közelében) éjjeli menedékhelyet, nappali melegedőt, valamint átmeneti szállót is működtet. Katona Pétertől, a centrum vezetőjétől megtudtuk, hogy a nappali melegedőn 44-45 ember van jelen mostanság: ezzel a létszám nagyjából betelt. Az éjjeli menedékhelyen most 41-42 fő van, itt maximum 45 embert tudnak elhelyezni. Az átmeneti szálló 29 személyes, itt még van 1-2 szabad hely.

Archív képünk a krízisjárat elmúlt téli körútján, a városi vasútállomás környékén készült. Fotó: Zsedrovits Enikő

Katona Péter megjegyezte: ha a hidegben, télvíz idején többen jelentkeznek a szállóban, akkor sem fognak senkit elzavarni: egy-két éjszakára a férőhelyen felül is be tudnak fogadnak embereket. Igaz, nem a megszokott színvonalon: lehet, hogy az átmeneti ellátottaknak csak laticell-matracokon tudnak helyet biztosítani. Egy-két napra tudnak ellátást, ételt, tisztálkodási lehetőséget biztosítani. A vasútállomás és a pálhalmai börtön közelsége plusz terhelést jelent számukra: de ezzel mindig megbirkóznak.

A Magyar Mentőszolgálat Alapítvány Papírgyári úti központjában Pribil Sándor igazgató szerint ugyancsak telítettek a helyek pillanatnyilag. Elvileg telt a ház, mondta: azaz a hetven férőhelyes éjjeli menedékhelyen, a huszonöt személyes betegszobán, a százszemélyes átmeneti otthonban is foglaltak a helyek. A tapasztalatok szerint azonban ez évszakoktól független.

A télre, mint mindig, most is krízisjáratokkal készül az alapítvány. November elsejétől működik utcai szociális szolgálatuk, amely minden nap délutánján (szombaton, vasárnap is) körbejárja a város peremén táborozó, garázsokban, sátrakban, bérelt zugokban élő embereket. A krízisjárat mobiltelefonon is hívható: a számot az utcákon, sok helyen kiragasztották.

Emellett az alapítvány naponta ötszáz adagnyi meleg étel főz és oszt szét rászorultak (nem csak hajléktalanok!) között. Valamint ruhaadományokat is vár a lakosoktól: télen különösen a száraz, meleg pokróc a fontos! No és a türelem: ha a lakók valahol meg tudják tűrni a hajléktalanokat, az életmentő lehet...

SZERINTEM

Mindegy, hogy mi a véleményünk a hajléktalanokról és egyéb, a társadalom aljára csúszott emberekről. Mindegy, hogy saját hibájukból, vagy mások miatt jutottak oda, ahova jutottak. Az is mindegy, hogy tudnának-e magukon segíteni, vagy sem. Itt és most, még jóval a tél dereka előtt, tehát idejében, arról van szó, hogy mi tudunk-e segíteni nekik, a rászorulóknak? Azoknak, akik nem tudják viszonozni jóindulatunkat? Már, ha van bennünk jóindulat... Hiszen ne feledjük: bármelyikünk, bármikor kerülhet olyan helyzetbe hirtelen, hogy az utcán találja magát. S akkor?...