Hajléktalanból hajlékos, munkásember lett

Kréninger Erzsébetet egy nap megszólították az utcán, és ettől megváltozott az élete.

Aki megszólította, Vészity Kata volt, az Ökologistic Alapítvány kuratóriumi elnöke. Az alapítványnak (amelynek szerteágazó tevékenységéről többször írtunk már) van egy társadalmi felzárkóztatási programja is. Ennek keretében önkénteseket is foglalkoztatnak, környezetvédelmi és hulladék-újrahasznosítási tevékenységükhöz kapcsolódóan szemétválogatásra.

A kuratóriumi elnök úgy látta, hogy Erzsébet járatos a hulladék-újrahasznosításban. Ne szépítsük: főhősünk akkor hajléktalan volt, s egy kukában turkált éppen, hasznosítható holmi után kutatva.

Hívd meg ebédre egy önkéntesünket! – ez az akció neve. Erzsébet az egyik ilyen önkéntes. Fotó: Ady Géza

Arra a kérdésre, hogy hajlandó lenne valami hasonlót csinálni az alapítvány telephelyén, a volt szovjet laktanyában, ugyan fizetség nélkül, de naponta meleg ebédért, habozás nélkül igennel válaszolt.

Ez volt az a bizonyos fordulópont, amitől megváltozott az élete.

No, nem nagyon. Még nem. De annak az elméletben nem létező, viszont a gyakorlatban nagyon is érzékelhető határvonalnak, ami a hajléktalanokat elválasztja a társadalom többi részétől, már a túlsó oldalára került.

Ha fizetséget pénzben nem is kapott, de: már volt munkája! Igaz, párjával egy kölcsönkapott lakókocsiban élt.

A meleg ebédet pedig a program egyik támogatója, a Duna Étterem adja – úgy, hogy arra az étterem vendégei hívják meg a társadalmi felzárkóztatást vállalókat. A kiszolgáló pult mellett van egy befőttes üveg, amibe bárki bedobhatja az ebédprogramra szánt aprópénzét. Hívd meg ebédre egy önkéntesünket! – ez az akció elnevezése. S néha még fizetés is akad a munkáért: ha jelentkezik egy támogató az alapítványnál.

Erzsébet nem csak egy-két hétig maradt az alapítványnál: azt mondja, ha rendes lakást kap, akkor is ott fog majd dolgozni, ha kell, fizetség nélkül, annyira megszerette a munkatársakat. Azt mondja: más embernek érzi magát, mióta dolga van, mióta újra hasznos lehet, értelmes dolgot csinálhat. Valósággal újjászületett!

S már csak két hét, és lakása is lesz újra. Kaposvári házát családi zűrök vitték el öt éve, akkor került az utcára, s azóta szinte minden munkát elvállalt, ami csak adódott. Gondozott lovakat, teheneket, dolgozott kertészetben, konyhai kisegítőként, takarítónőként, az oroszlányi bányában még kötélpálya-kiszolgáló is volt. De lakás nélkül nehéz állandó munkát találni.

Az alapítvány egy városi internetes honlapon tette közzé felhívását: ha valaki tudna szállást adni Erzsébetnek, megköszönnék. S lám: jelentkezett egy olvasó, aki táborállási, fűthető hétvégi házát ajánlotta fel a hajléktalan asszonynak. Két hét múlva költözik...

– Ki lehet jönni a bajból, még a hajléktalanságból is! – vallja meggyőződéssel Erzsébet. – Nem szabad alkoholistának lenni, sem drogozni, és akkor ki lehet jönni belőle! Csak egy kis segítség kell hozzá...