Harlekinkatica veszedelem - Természetes ellenség híján vagyunk

Még a városi lakásokban is roppant kellemetlen rovarinvázióval szembesülünk idén ősszel: hihetetlen mennyiségű mezei poloska-járvánnyal találkozunk. Kiskertekben, mezőkön, szőlőültetvényeken mindezt még megfejeli az úgynevezett harlekinkatica-támadás.

Vegyük sorra előbb az utóbbit. Már a látvány sem szép: szó sincs a régi, jó, megszokott és népdalokban is megénekelt katicabogárkáról, ami hét pettyével ábrándozásra készteti a szerelmeseket. A mezőgazdászok ebből a szempontból szerencsések: mivel egyik rovar sem mezőgazdasági kártevő Magyarországon, ők kimaradnak ebből az ügyből.

Nem úgy a borászok és a szőlősgazdák: mivel az említett harlekinkatica a hajnali hidegek elől behúzódik a fürtök kellős közepére, a kései szüretelésű szőlőt vagy átválogatják a gazdák tételesen, vagy azt kockáztatják, hogy préseléskor a katicák is belekerülnek a mustba. Már ami maradt belőlük... S mivel váladékuk kifejezetten kellemetlen szagú és ízű, a friss must kárbavész, lehet kiönteni miattuk az egészet.

A harlekinkatica meglehetősen káros jószág. Az első magyarországi példányt 2008-ban találták, ezután viszont nagyjából két év alatt elözönlötték az országot. Sokfelé az őshonos fajtákat is háttérbe szorították, terjeszkedésük közben pusztíthatják a hétpettyes, a kétpettyes és a tizennégypettyes katicát is.

A harlekinkatica többféle „köntösben" jelenik meg: sárgás vagy vöröses, fekete-vörös foltokkal Fotó: internet

Amikor tápláléka elfogy, akkor kezdődik az igazi baj. Pollenfogyasztásával, a virágok megrágásával csökkenti a termést. Amikor jön a hidegebb időszak, beköltözik melegebb helyekre, a házakba, ellepi a falakat.

A harlekinkatica csípős szagú sárgás, illékony váladékot bocsát ki, ha veszélyben érzi magát, egyeseknél a testükben található vegyület allergiás reakciókat válthat ki, kötőhártya-gyulladást okozva, ráadásul a harlekinkatica meg is haraphatja az embert, amitől a bőrön pirosság és enyhe duzzanat keletkezhet a befecskendezett emésztőenzim miatt.

Ha beköltöztek a házba, jó tudni, hogy sohasem egyedül érkeznek, ha kellemesnek találják a helyet.

A védekezést nagyban megnehezíti az, hogy azok a vegyszerek, amik biztosan elpusztítanák, azok megölnek más rovarokat is, köztük az igazi katicát is. A legjobb védekezési mód az, ha nem engedjük be a házba. Tömítsük az ablakokat, mindent, ahol van rá esély, hogy bejussanak. Érdemes az ablakokra, ajtókra szúnyoghálót szerelni. A vegyszeres védekezést nehezíti, hogy nagyon ellenállók, a rovarirtó szerek hatásosak, de általában csak akkor hatnak, ha közvetlenül érintkeznek vele. Valamilyen piretroid tartalmú rovarirtót érdemes még azelőtt használni, mielőtt a katicák a lakásba bejönnének így ez kémiai gátként fog működni a következő évben. A kereteket, a falon áthaladó csöveket, vezetékeket érdemes bepermetezni.

Ha már bejutottak, minél hamarabb el kell őket távolítani, és meg keresni azt a helyet, ahol bejutottak. Az eltávolítás legjobb és legegyszerűbb módja a porszívó. Semmiképpen ne szedjük össze őket kézzel, mivel könnyen összenyomhatjuk és akkor sárgás, bűzös nyomot hagynak.

Mára annyira elszaporodtak, hogy csak gyéríteni lehet őket. Erre a legjobb megoldás a hideg, ezért fontos, hogy ne jussanak be a házba.

A legfontosabb, hogy mielőtt végeznénk vele, győződjünk meg arról, hogy nem egy őshonos katicáról van szó.

SZERINTEM

Városi gyerek vagyok, bevallom, sosem éreztem magam jól a nyári természetben: folyton csalánba vagy valami más, kellemetlen növénybe léptem, a rovarvilág megannyi teremtményével szemben pedig kifejezetten ellenségesen viseltetek, legyenek mégoly színpompásak is. A kora tavasz és a késő ősz az én évszakom...

Aligha vagyok ezzel egyedül! Tehát hiába, hogy ez vagy az az élőlény nem éri el a hivatalos kártevő minősítését, sokszor már puszta mennyiségükkel elriasztóan hatnak.

Nem mondom, hogy rögtön vegyszerezni kell miattuk.

De foglalkozni velük: igen!