Három a tárlat a Kortársban

Akkor leszel jó természetfotós, ha egyre több képre tudot azt mondani, hogy rossz e megállapítást egy elcsípett párbeszédből idézzük. A párbeszéd pedig a pénteki kiállítás menyitóján zajlott, érezhetően a természetfotózásban jártas emberkék között. Azt már nem sikerült kifülelnünk, hogy összességében miként értékelték a Mezőföld Természetfotó Egyesület A Mi világunk 2013 címmel jelentkező gyűjtését, ám rossz képpel nem találkoztak a szigorú ítészek. Az ok: mert nincs ilyen. A természetfotósok idei válogatása is követi a korábbi évek hagyományait: közel a tökéletességhez. Ha serken a tavasz, akkor menetrend szerint jön a Mezőföld Természetfotó Egyesület válogatása, és az érdeklődők tömött sorokban érkeznek a megtekintésre.

Emlékeink szerint nem volt ez másként a fotóskör korábbi lakhelyén, a Kassák Galériában és e szép hagyományt sikerült átmenteni a Kortárs Művészeti Intézetbe, ahol az Uitz teremben zsúfolt ház várta a megnyitót. A közönség pedig azt kapta, amiért érkezett, egy-egy képbe rögzített csodákat. Amelyekből megismerhetjük, milyen, amikor medvehagyma-virágzásba borul egy erdő, vagy a tisztásra téved egy Kandi Bambi. Egy laikus képnézegetőt, egy rossz kép is meg tud fogni magyarázták egymásközt a fentebb már említett szakértők. Vállaltan laikus szemlélődőként, csak annyit mondhatunk, idén is megfogott minket a természetfotósok válogatása, rossz fotó pedig nincs a tárlat anyagában. A kiállító művészek: dr. Almási István, Bartos Imre, Bíró Ágnes, dr. Somorácz Áron, dr. Somorácz György, Fabó Ferenc, Farkas Sándor, Frigyer Szilvia, Hollósi Zoltán, Klép Sándor, Kovács Sándor, Kovács Lajos, Krizák István, Oroszi Zoltán, Oszkó Ferenc, Rónai Gábor. Ugyancsak erős képanyaggal jelentkezett a Dunaújvárosi Fotográfusok névvel jelentkező kollektíva a Kortárs kistermében. A Csikós Árpád, Feltóti Sándor, Holhos Tamás, Kaszás Tamás, Martinkó Márk, Moró Máté, Páhi-Fekete Noémi, Vachter János alkotta válogatott munkáiban egy-egy külön világból adnak helyzetjelentést: bizar helyzetek és izgalmas beállítások, avagy rettentő képmesék az újvárosi fotós különítménytől.

Az út végén címmel pénteken adta közre a még 2002-ben készített, az El Camino zarándokutat bemutató dokumentarista sorozatát Rajcsányi Artúr. Hogy miért éppen tíz év után tette falra képeit a fotóművész? A válasz: Rajcsányi aggódik, mégpedig a kiállítóhely, a Kortárs Művészeti Intézet sorsáért. A helyi művészeket tömörítő, az Újpart Egyesület vezetőjeként (is) regnáló úriember a tárlatvégen, március 22-én jótékony céllal árverésre bocsátja a Camino-sorozatát, a bevétel pedig a Kortárst illeti. Hogy a KMI-nek ne az idie esztendő jelentse az útnak a végét...