Három dollár Stingtől

– A kórusfertőzöttség a Viadanában kezdődött, vagy korábbra tehető?

– Móriczos voltam, énekeltem a kiskórusban, nagykórusban. Veszprémbe jártam Zeneművészeti Szakközépiskolába, ott is végig kórustag voltam, majd az ELTE-n is végig énekeltem. Amerikában, New Jersey államban egy zeneiskolában hegedűt, zongorát és magánéneket tanítottam mindenféle korosztálynak. Mindemellett szimfonikus zenekarban hegedültem, kórusban énekeltem. A Bánki sem az első kórus, amellyel foglalkoztam. Én alapítottam a Nagyvenyimi Vegyeskart, amit három évig vezettem is. Nagyon megörültem, amikor a Bánkiban nyílt ez a lehetőség. Egy borzasztóan különleges és nehéz műfaj a tinédzsereké. Nagy kihívás volt, hogy megtanítsam több szólamban énekelni őket. Összetartja őket, hogy jóban vannak, szeretnek együtt lenni. Nem is kötelező, és közvetlen jutalmuk sincs belőle. A legnagyobb motiváló erőt a versenyek jelentik. A keszthelyi siker nagyszerűen összehozta a csapatot, a mai napig emlegetik. A tavalyi diáknapok aranya, különdíja euforikus élmény volt mindannyiunk számára. Komoly motiváló erő, de ehhez rengeteg munka kell. Már a tagok is hoznak újakat, egyre inkább menőnek számít kórustagnak lenni.

– Van rivalizálás a városi középiskolai kórusok között?

– Az én diákjaim a Széchenyi gimnázium kórusát tekintik a legnagyobb riválisnak, mert az egy nagyon magas színvonalon működő kórus nagyon nagy eredményekkel, hagyományokkal. Van egy egészséges rivalizálás, ami plusz motivációt jelen.

A tanítás mellett a zeneszerzéssel is foglalkozik a Bánki kórusát építő Ujházy Krisztina (Fotó: Ónodi Zoltán)

– Egy ilyen városban, amely ontja a zenére kiélesített diákokat, miért nincs erőteljesebb zenei élet?

– A zenei nevelés egy hosszabb folyamat. Fontos, hogy a gyerekeket érje pozitív élmény, hogy ők zenéljenek. Ez később talán nyitottabbá teszi őket, hogy hallgassák is a zenét. Azokban marad meg, akik továbbviszik, akik továbbra is kapcsolatban maradnak a zenével. Ezért iszonyatosan fontos feladatunk, hogy ezt a folytonosságot fenntartsuk. Ez a generáció már nehezen marad egy helyben két órán keresztül. Meghallgatják ők a zenéket, de szeretik a saját közegükben, a saját időbeosztásukban tenni ezt. Viszont, ha a szülők nem járnak koncertre, és a barátok közt sincs senki, akivel mehetnének, egyedül nem fognak elmenni. Fontos a megfelelő családi-baráti háttér.

– A különböző zenei bérletek nem nyújthatnak megoldást?

– A gyermek és ifjúsági zenei bérlet jó dolog, viszont nagyon meg kell választani a tartalmat. Biztosan van ennek komolyabb anyagi vonzata is, de ezt rettenetesen fontosnak tartanám. A Viadanát, vagy akár a Zenei Egyesületet is rá lehet bírni szerintem, csak valakinek meg kellene szervezni.

– Nem csak diákoknak tanít zenét...

– Tavaly kaptam az első felkérést a Bartóktól, a Don Juan menyasszonyai című darabban kellett a dalokat betanítanom a színészeknek. Jól sikerült, így következhetett a Kabaré. Idén pedig A padláson dolgozunk, aminek november végén lesz a bemutatója. Az egész színházi világ nekem új volt, de nagyon szeretem, és remélem, még sokáig fogom csinálni.

– Nem csak más zenéjét tanítja be, hiszen már szerzőként is hallhattuk.

– Dunaújváros hatvanéves évfordulóján a Viadana tartott egy ünnepi koncertet. Felkértek dunaújvárosi kötődésű zeneszerzőket, hogy írjanak egy-egy művet. Bennem akkor már egy jó ideje érlelődött, hogy szeretnék kórusművet írni. Megkérdeztem Kurucz Gergelyt, hogy mutathatok-e én is egy ilyet. Megnézte, tetszett neki, betanultuk és elő is adtuk. Ezt követte még néhány kórusmű. Tavaly a gimnázium kórusának is írtam egy vegyeskari darabot, egy Villon versre. Kíváncsian várom, hogy fog megszólalni.

– Amerikában kipróbálta a rockzenét is.

– Igen, játszottam egy rock zenekarban, a Kenward Cooper Bandben. A Central Parkba jártam ki hétvégénként hobbiból utcazenélni. Egyszer Stingtől kaptam is három dollárt. Egy kedves fiatalember megkérdezte, nincs-e kedvem a zenekarában hegedülni. New Yorkban olyan zenei klubokban léptünk fel, mint a CBGB’s.

– Tervek, célok, elképzelések?

– A zenében sok mindent kipróbáltam, de nyitott vagyok újabb kihívásokra is, akár új területeken vagy új műfajokban. Nincsenek konkrét kitűzött céljaim, csak azt akarom elérni, hogy amit csinálok, azt a lehető legmagasabb szinten műveljem.

Ujházy Krisztina karvezető, énektanár, zeneszerző, hangszeres zenész, korrepetítor, énekes, angoltanár

Zenei tevékenység: Viadana kamarakórus, Bánki kórus, Monarchia Szimfónikus Zenekar. Végzettség: ének-zene, karvezetés szak (ELTE), mesterdiploma (ELTE)

angoltanár (Cambridge-i egyetem)