Háromszáz adag ételt főzött a Jobb adni, mint kapni csoport

Tizenegy perc. Háromszáz adag paprikás krumpli tizenegy perc alatt fogyott el kedden délután a Petőfi-ligetben. Kevés volt. A tizenkettedik perctől érkezőknek már „csak" kenyeret, májkrémet, gyümölcsöt, süteményt tudtak adni az ételosztás szervezői. E kísérő adományok addig a helyszínen, a zenepavilon mellett, gázpalackról fűtött kondérban főtt egytálételhez jártak.

Az ételosztást a „Jobb adni, mint kapni!" elnevezésű facebook-csoport szervezte. Szigorúan civil alapon és teljes egészében a közösségi oldalon kért és kapott adományokból. Az adományozók magánemberek és vállalkozások voltak.

A főzők egy csoportja az osztás kezdete előtt: Szabó László, Nádas Margit és Varga Éva. Háttérben a fegyelmezetten várakozó, éhes emberek.

Egy hónapja számolhattunk be arról a sajátos születésnapról, ami a kezdeményezés gyökerének bizonyult. Balázs Zoltán vállalkozó január 27-én ünnepelte 41. születésnapját – és úgy határozott: ahelyett, hogy barátaival óriási murit csapna, azt a pénzt inkább a rászorulóknak adományozza.

Mondjuk ki: a szegényeknek adja. De nem úgy, mintha alamizsnát vetne! A közösségi oldalon Varga Éva által szervezett „Jobb adni, mint kapni" csoporttal együtt bevásároltak és babgulyással, kenyérrel vendégeltek meg háromszáz embert. Akkor azzal búcsúztunk: szeretnék a következő hónapban is megrendezni ezt az ételosztást. Megtették.

Nádas Margit mögött Südi Ferenc, Pethő János, és a virslis paprikás krumpli. Fotó: Ady Géza

Most az a tervük, hogy Húsvét előtt, nagypénteken ismétlik meg ezt az estebédet a Petőfi-ligetben. Azért hagyják ki a márciust, hogy jobban felkészülhessenek: több adományt gyűjthessenek, több embernek adhassanak enni.

S még mást is. Most meleg ruhákat is gyűjtöttek a hangsúlyozottan civil adományozók, meg gyerekjátékokat és mesekönyveket is. A ruhák a hajléktalanszállókra kerültek, a játékok a családsegítő szolgálathoz.

A következő akcióig szeretnének egyesületté alakulni: azért, hogy követhetőbben kezelhessék az adományokat. Nem győzik hangsúlyozni függetlenségüket pártoktól, politikai mozgalmaktól!

Azért én, mint átlag- és magánember, nagyon szívesen felhívnám némely politikusok figyelmét erre az akcióra, amelyet szervezői szeretnének havonta legalább egyszer, de inkább kétszer, vagy még többször megrendezni – hiszen látják, hogy mennyire kell! Felhívnám némely politikusok figyelmét erre, mi több, kötelezővé tenném nekik a megjelenést az ilyen délutánokon. Akár adományozhatnának is, de ügyelnék rá, hogy azzal ne tudhassák le a dolgot. Segítsenek főzni, ételt porciózni, de legalább álljanak ott, nézzék végig, amint kiosztják és megeszik azt a (mondjuk) háromszáz adag egytálételt.

Nem kell sokat várni. Tizenegy perc az egész.

Öt szép, tiszta kisgyerek jön...

Nagyon, nagyon sokszor láttam már ilyet, többször részt is vettem segélyakciókban. Még mindig mellbe vág. Így marad már. Különösen, ha meglátok egy anyát, öt szép, tiszta, megilletődött kisgyerekével, akik tágra nyílt szemmel merednek a meleg ételre. De egymás kezét még akkor sem engedik el.