Hatvan éve pedagógus - Marika tanító nénit imádják egykori diákjai

Grabarics Sándornét, vagy ahogyan a faluban ismerték, Marika tanító nénit imádták a tanítványai. Az első kisdiákjainak egyike, Tariné Magda Mária szervezte meg a gyémánt diploma átadási ünnepségét is Nagykarácsonyban, titokban, meglepetésként...

– Azt mondták, pedagógus napi ünnepségre hívnak meg. Nagyon elcsodálkoztam, amikor beléptem a terembe – mondta hálás szívvel a tanító, amikor visszagondolt a hatvan éves évfordulója alkalmából rendezett bensőséges ünnepségre. Megtudtuk tőle azt is, hogy ifjú korában rendszeresen járt a könyvtárba, maga is szinte gyerek volt még, de a kisebbeket mindig rá bízták a nevelők, mert látták, szeret velük foglalkozni. Terelgették a tanítói pálya felé.

Grabarics Sándorné Marika néni a gyémánt diploma átadásakor. Fotó: Fülöp Lajos

A Székesfehérvári Állami Tanítóképzőben szerezte meg a diplomáját 1955-ben. Rácalmásra helyezte az oktatási osztály vezetője, de elcserélte az ottani állását egy kollégista társával. Így került Nagykarácsonyba az általános iskolába, ahol nyugdíjazásáig tanított.

– Itt ragadtam, de nem bántam meg. Emlékszem a legelső élményre. Leszálltam a falutól öt kilométerre lévő vasútállomáson az óriási, akkor még vesszőből készült utazókosarammal, és a réten kaszáló bácsi azonnal odajött hozzám, azt mondta: Ne cipekedjen, kedveském! Majd én beviszem az igazgatói irodába! Egyből tudtam, Nagykarácsonyban jó emberek laknak – mondja a mindig mosolygó Marika tanító néni.

Némi kitérőként hat évre elköltözött Nagykarácsony-Szőlőhegyre, a központ ottani tagiskolájába, ahol életre szóló pedagógus élménnyel gazdagodott...

– Összevont negyedik osztályt tanítottam. Megkért egy szülő, hogy a nagyobb gyerekével együtt nálam hagyhassa a kisebbet, a szellemi fogyatékosat is, mert kukoricaszedési idényben dolgozni kellett, és nem tudta máshol hagyni. A fiúcska nyolc éves volt, beültettem az első padba, ahol kezdettől gyönyörűen írta a betűket a tábláról az elsősökkel. Kiderült: nem fogyatékos, hanem süketnéma.

Marika néni pentelei rokonának a lánya tanult akkoriban a váci süketnéma intézetben, ahova – segítségükkel – a nagykarácsonyi fiú is felvételt nyert – izgult az egész Szőlőhegy, vajon megszokja-e az új környezetét. A fiú bizonyított: asztalos szakmát tanult, és gyöngybetűvel írt levélben köszönte meg Marika tanító néninek a segítségét.

A gyémánt diplomás pedagógus számára életre szóló élmény maradt Nagykarácsony. Az iskolában ismerte meg matematika-fizika szakos férjét, 1959-ben összeházasodtak, két fiúk született, Sándor és Gábor, csodálatos unokáira is nagyon büszke a nagyi. Azt mondja: évtizedek alatt sok kitüntetést, dicséretet kapott, de annak örül legjobban, amit a kisfiúról mesélt, akiből jó ember lett. Talán ezért volt pályája kezdetén a csere, hogy megmentsen valakit.