60 éves a bányász-kohász egyesület

A nagyolvasztó gyárrészleg vezetője, Pilter Pál kezdeményezésére jött létre az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) helyi szervezete. Ugyanő indította el a kohászati konferenciákat, javaslatára jelentették meg a vasmű műszaki folyóiratát, a Műszaki Gazdasági Közleményeket. A negyvenfős alakuló ülésen 1954-ben, tehát hatvan éve megválasztották a tisztségviselőket. Az elnök Borovszky Ambrus, a titkár Selmeczi Ernő lett. A tagok vállalták, hogy a pentelei fennsíkon létrejövő kohászati vertikumban dolgozó és a vasmű lakókörzetében élő szakemberek között is terjesztik és gyakorlattá teszik a Selmecbánya szellemében fogant évszázados gondolatokat.

Az alakuló összejövetelen többek között jelen volt Forbáth Róbert, Tóth Gábor, Pőze László, Weingartner Pál, Fodor Sándor, Keményfy György, Szántó István, Pilter Pál, Czakó Lajos, Lipták Zoltán, Fadgyas János.

A helyi szervezet céljaiban követte az országos egyesület alapszabályában rögzítetteket. Így például azt, hogy az egyesület ankétokat tart fontosabb kérdésekben, tanácskozik és véleményt mond, a bányászat és a kohászat érdekében folyamodik, s előterjesztéseket tesz a kormánynál, hatóságoknál az ipar fejlesztésére. Éppen ezért szakcsoportokban folyt a munka: metallurgiai, képlékenyalakító, energiagazdálkodási és környezetvédelmi, anyagvizsgáló, valamint történeti és hagyomány-ápoló szakcsoportokban.

A 40 éves évforduló ünneplésekor a helyi szervezet titkára, dr. Ágh József ünnepi beszédében elmondta, hogy tevékenységüket a gazdasági átalakulás folyamatai csak annyiban érintették, hogy a korábbi időszakhoz képest többet foglalkoznak a költségekkel és a minőséggel: A klubnapsorozattal önellátjuk magunkat a szakmai információszerzésben. Az illő kollégális szellemnek és magatartásnak igen szép konkrétuma az a tény, hogy az elő-adókat annak ellenére nem kell nagyítóval keresnünk, hogy közvetlen kollégák elé előadással kiállni közel akkora szellemi teljesítmény, mintha valaki saját hazájában óhajtana prófétává válni. Ennek ellenére, akit felkérünk előadásra, vállalkozik rá, és nem csak vállalkozik, hanem azt becsülettel teljesíti is! fogalmazott dr. Ágh József 1994-ben.

Mára az egyesület dunaújvárosi taglétszáma háromszáz fő körül mozog. A civil szervezet tagsága a hagyomány-őrzésen túl nem hagyhatja szó nélkül, hogy elmondja szakmai véleményét, érveljen a hazai kohászat létjogosultsága mellett.

Az egyesület kiemelt céljai között szerepelt a magyar nyelvű bányászati és kohászati irodalom fejlesztése. A Dunai Vasműben dr. Remport Zoltán, dr. Sziklavári János, valamint Kiszely Gyula segítették a történetírást, amelynek műhelymunkái a Gyártörténeti Gyűjteményben folytak Zsámbok Elemérnek, a Dunaferr Dunai Vasmű Műszaki Gazdasági Közlemények felelős szerkesztőjének közreműködésével. Sorra készültek el a gyártóegységek történetei, a vállalat alapításának 40., majd 50. évfordulójára az összefoglaló művek, így a Dunaferr Dunai Vasmű Krónika. A sor ezzel nem ért véget, az idén jelent meg például a Lakatos üzem története Erőss Lajos szerkesztésében.

Az egyesület helyi elnökei

1954-től Borovszky Ambrus, 1976-tól dr. Szabó Ferenc, 1992-től Horváth István. Dr. Szücs László két cikluson át vitte az elnöki teendőket, őt követte Tóth László, Bocz András, s az idei választásokon Józsa Róbert vette át a stafétabotot.

Alelnöki, társelnöki tisztet láttak el: Éles László, Hentschel Róbert, Pőcze László, dr. Schummel Rezső, dr. Szabó Zoltán, dr. Farkas Péter, dr. Kiss Endre. Titkárok: Selmeczi Ernő, Pőcze László, dr. Hauszner Ernő, Lántzky Jószef, dr. Horváth Aurél, dr. Szalay Géza, Pálvölgyi Henrik, Kőhalmi Kálmán, dr. Ágh József, Hevesi Imre, Dani Bálint.

A szervező titkár hosszú ideig Sütő Zoltán volt.